Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szakhmáry Dalma: „Országom visszanyertem én"

100 SZAKHMÁRY DALMA: „ORSZÁGOM VISSZANYERTEM ÉN" Kiemelkedő alakítása volt Foster ezredes alakja, Roger Vailland Foster ezredes bűnösnek vallja magát (1952. október 11.) című előadásban. Színészi pályájának csúcsát Rostand Cyrano de Bergerac (1952. november 18.) című drámájának címszerepében érte el. Az első szereposztásban Várkonyi Zoltán Ruttkai Évával, míg a másodszereposztásban Szabó Sándor Komlós Jucival játszott. A főpróba a másodszereposztásban zajos sikert aratott, Várkonyi Zoltán néhány előadás után önként lemondott a címszerepről. Egri István, az előadás rendezője így emlékszik vissza: „Inkább színészi, mint rendezői csemege Rostand Cyrano de Bergerac-ja. [...] Cyranót Szabó Sándorra osztottam. A Vígszínházban már többször rendeztem ezt a gazdag tehetségű színészt. Itt A [Magyar] Néphadsereg Színházában még sok közös munka várt ránk. (Sajnálom, hogy 1956-ban elhagyta az országot. Ma még inkább a legnagyobb színészeim közé tartozna. Távozásával egyik legkitűnőbb színész munkatársamat veszítettem el.) [...] A Cyrano ebben az előadásban háromszázszor került színpadra. Ha Szabó nem távozik külföldre - némi öniróniával szólva - talán ma is menne."

1

1 A Cyranot mind a szakma és a kritikusok, mind a közönség nagyra tartotta, emigrálásáig megszakítás nélkül játszotta Szabó Sándor. Idézzünk egy kritikát is: „Szabó Sándor fiatalon, mondhatnám: a Cyranoköteles korhatár alatt kapta meg ezt a szerepet, fiatalabb fővel, mint Odry, Kiss vagy Lehotay, körülbelül olyan életkorban, mint az első magyar Cyrano, Pethes Imre [...] Szabó Sándor alakításában már nem egy romantikus mesehős hal meg, hanem valódi ember, akinek a becsületén egy hosszú, kalandos-költői pálya során csakugyan nem esett parányi folt. Szabó Sándor alakításának ez a legnagyobb erénye és eredménye. Játékának erőfeszítése mindvégig arra irányult, hogy a Cyrano-szerepről letörölje a közkeletű, talmi ragyogást, a tetszetős külsőségeket, a tirádázást és a regényes bravúrt s a pózoknak élő komédiás mögül felnövessze a valóságos embert, kiválasztva a hangosan hősködő tulajdonságok közül a csendes-igazi hősieket."

1

2 S bár a Cyrano volt Szabó Sándor legnagyobb sikere, a pozitív fogadtatás és a siker mellett ez az előadás is jelentős szerepet játszott abban, hogy Szabó végül 1956-ban elhagyta az országot. így indokolta döntését: „Azt kérdi, miért mentem el? Először is érzékenységből. Sértődött voltam, sérült voltam. Több mint háromszázszor játszottam el a Cyranót, és nem kaptam meg a megillető színészi rangot. Igen, díjra gondolok, anyagi és erkölcsi megbecsülésre. De mire a Cyranóért díjat kaphattam volna, már bántások egész sorozata volt felépítve, félreértés, mellőzés, vidéki élet. Nem bírtam. Olyan sebet kapott az önbizalmam, hogy elhatároztam: soha többé nem leszek szí-