Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből Mindenképpen hiányzott nálunk egy olyan stílust teremtő rendező, mint Wajda Lengyelországban, Bergman Svédországban vagy Fellini Olaszországban. Az Egyetemi Színpadon 1963-ban bemutató előtti filmvetítést rendeztek. A beavatottak ismerték a rendező, Jancsó Miklós nevét. Sokan voltak kíváncsiak rá is, meg a filmre is, valami vibrált a levegőben. Annyian jöttek el, hogy két oldalt a falak mellett is álltak az egyetemisták. Halálos csend volt, amikor elkezdődött a vetítés, és megjelent a főcím: Oldás és kötés. Ez a csend a vetítés végéig tartott. Csak amikor felgyújtották a villanyt, kezdődött el a dumzsolás, ahogy sokan a mellettük ülő vagy álló barátjukkal cserélték ki első benyomásaikat. Jancsó Miklós fenn ült a színpadon, s várta a kérdéseket. Jöttek is, jók, rosszak vegyesen. Voltak, akik csepülni kezdték a filmet, voltak, akik dicsérték, de érződött az egész hallgatóságon a bizonytalanság. Valami újat láttak, valami szokatlant, amit úgy tűnt, nem sikerült egészen megérteniük. Újfajta szimbólumrendszerrel találkoztak, talán az lett volna a legjobb, ha ott, akkor rögtön elkezdik újra levetíteni a filmet, hogy akár snittenként meg lehessen beszélni. Erre persze nem volt lehetőség, ezért csak a memóriájára támaszkodhatott mindenki, ami pedig hol jól, hol rosszul működött. Már éppen túlsúlyba kezdtek jutni a kiragadott részleteket bíráló hangok, amikor hátulról az ötödik sorból jelentkezett valaki. Ugyanabban a sorban ültem én is, jól emlékszem rá. Fehér inget viselt, kihajtott gallérral. Sovány szőke fiú volt, beszéde közvetlen, szerény és határozott. Ő is kérdezett, de úgy, hogy az szinte válasz volt az előző butuska kérdésekre. Azután elmondta, hogy ő hogyan érti egyik-másik szimbólumot. Nyilvánvalóan egyetemista volt, nem használt filmes zsargont, nem mondott okoskodó frázisokat. Amikor befejezte, Jancsó azt mondta: neki már nincs mit hozzátenni ehhez, de kéri az illetőt, hogy a vita végén keresse meg, szeretne beszélni vele. Mi pedig hálásak voltunk a fiúnak, mert segített nekünk megérteni a filmet. Megjegyeztem a nevét. Grunwalsky Ferenc." 2 0 Ugyanerről a vetítésről, illetve ennek utóéletéről B. Révész László filmrendező-operatőr számol be: Jancsó Oldás és kötéséről írtam az Egyetemi Lapokban, ugyanis felháborított, hogy a filmet Héra Zoltán és Rényi Péter a Népszabadságban és az Élet és Irodalomban a földbe taposta. Elég fulmináns hangú és fiatalos hevületű vitacikkemre Héra a hétszázezer példányos Népszabadságban válaszolt, de csak azzal a nyolcsoros passzusommal 281"
