Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből foglalkozott, amelyben megírtam, hogy szerintem mi a modern film, az Oldás és kötési s a róla írtakat, tehát a lényeget szóra sem méltatta. Erre Árkus István főszerkesztőm visszaválaszolt, hogy micsoda dolog az, hogy ágyúval lövünk a veréb árnyékára. Aztán megkeresett Jancsó, hogy ki ez a fickó. Azóta is jó barátságban vagyunk, egy ideig az sem dőlt el, hogy ki lesz az asszisztense, én vagy Grün." 2 1 Az amatőr filmesek is aktívan részt vettek az 1961. október 30-án indult Horizont című új műsortípusnak, a hangos folyóiratnak elindításában. E műsor gerincét olyan beszélgetések adták, amelyekben „a bírálat felől közelíteni meg a tényeket" ősi technikára építve mindig elhangzott az adott téma mellett, illetve ellen érvelő vélemény. Petur szobájában volt egy kis asztal és két fotel, ezeket vitték a színpadra, ez volt az állandó díszlet. Sipos Tamás, e műsor első szerkesztője és vezetője az Egyetemi Színpad tízéves fennállása alkalmából szerkesztett rádióműsorban idézte fel a kezdeteket: „Amikor Petur István, az Egyetemi Színpad igazgatója felhívott, s azt mondta: Sipos elvtárs, ismered a színpadot, ismered feltételeinket, körülményeinket, találj ki valamit, nagy örömmel ültem le a Múzeum kávéház egyik kis asztala mellé, gondolkodni. Másnap felkerestem Peturt, és megszületett a Horizont. Nem tudtuk pontosan, hogy hányfajta és milyen technikai eszközt tudunk felhasználni majd, de azt igen, hogy mit akarunk. Új, izgalmas, élő vitafórumot, színes folyóiratot, ha úgy tetszik, amelyben meginterjúvolok olyan művészeket, akik teljesítményük vagy valami aktualitás miatt érdekesek lehetnek, hogy bemutatunk olyan fiatal tehetségeket, akik akkor kérnek és kapnak először pódiumot, s hogy színre hozunk - ha csak részletekben is olyan alkotásokat, amelyek akár külföldiek, akár belföldiek, méltók arra, hogy megismerjük és megvitassuk őket. Ez az élő folyóirat legnagyobb meglepetésünkre élőbb lett, mint ahogy azt első nekibuzdulásunkkor elképzeltük. Az első előadáson még üres széksorok tátongtak, a másodikon telt ház volt, a harmadikra elővételben minden jegy elkelt. Nem felejtem el, amikor Ruzicskay György kiváló festőművész Párizsból hazatérve beszámolt tárlatáról, s egyúttal néhány általános művészi kérdésről is beszélgettünk. Emlékszem, amikor az amerikai Rosemary Procl bemutatta, élővé varázsolta a híres Livers együttest, és emlékszem vitázó, beszélgető, érvelő partnereimre, Elbert Jánosra és Almási Miklósra, akikkel egy-egy estén fontos művészi irányzatokat vitattunk meg. Máig is - hiszem - jogosan úgy vélve: a marxista esztétika elég erős ahhoz, hogy álláspontjának tükrében világossá váljanak a helyes és helytelen ten282"
