Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében üzemigazgatója, Mátray József, 1950 januárjában az Ellenőrzési Osztálynak küldött elszámolásban sérelmezte, hogy az IBUSZ elszámolásai „egyre rendetlenebbül, egyre késedelmesebben érkeztek be és a helyzet lassanként annyira leromlott, hogy pl. a mai napon [1950. január 26. - K. Zs.] - IBUSZ elszámolások hiányában - a múlt évről tíz előadás, a folyó évről pedig 19 előadás elszámolását nem tudjuk lezárni". 24 1 A fizetési csúszások a többi színházat is érintették. Az IBUSZ-t a bérletből és a csoportos látogatásból az általa eladott jegyek hozzá befolyt összegének öt százaléka, az IBUSZ-irodában teljes áron értékesített jegyek árának tíz százaléka illette meg. 24 2 A tömegszervezetek közül egyedül a SZOT foglalkozott a rábízott feladat tényleges végrehajtásával, azonban a közönségszervezők itt is csak felületesen végezték munkájukat, a szakszervezeti bizottságok nem tartották fontosnak a közönségszervezést. Az ifjúsági szervezetek sem bonyolították tagjaik színházlátogatását a minisztérium elvárása szerint. A közönségszervezés két pilléren nyugodott: a bérletezésen és a csoportos látogatáson. Az utóbbi általában egy-két héttel a bemutató után indult csak meg, amikor a lapok már írtak a darabról, amikor már híre ment, hogy azt érdemes megtekinteni. Az első előadásokon a nézőteret leginkább a bérletesek töltötték meg. A csoportos látogatások esetében többször előfordult, hogy egy-egy jól megszervezett ház jegyeit - vis major miatt, például rendkívüli párt- vagy szakszervezeti nap, röpgyűlés stb. - az utolsó pillanatban visszaadták, ilyenkor az anyagi veszteség egyedül a színházat terhelte. A Népművelési Minisztérium Kollégiuma ezt a helyzetet is rendezni kívánta. Előírta, hogy a közönségszervezők nagyobb arányú jegylekötéskor kötelesek egyeztetni a párt- és a szakszervezeti propagandistával, iskolák esetében az igazgatóval. Az IBUSZ-nak kikötötték, hogy nyolc nappal az előadás előtt számoljon el, hogy az át nem vett jegyeket még értékesíteni tudják. Amenynyiben az előírások ellenére mégis előfordult, hogy ötvennél több jegyet adtak vissza a színháznak, úgy a SZOT-nak, az iskolák esetében pedig a Polgármesteri Hivatal VII. ügyosztályának kellett kivizsgálnia az ügyet, és gondatlanság esetén a felelős ellen fegyelmi eljárást indítania. A bérletezési rendszert a színházak művészeti igazgatóival, a SZOT-tal és az IBUSZ-szal folytatott megbeszélés során úgy alakították ki, hogy a bérletek ne egy színház előadásaira, hanem színházcsoportokéra szóljanak. „Ez az egy-színházbajárás [sic!] a régi közönség sznobizmusa volt, amely az ő »kedves« színházát favorizálta, mert hiúságát legyezgette, hogy »törzsközön90
