Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében ség«, úgynevezett »jelenvolt« lehessen." 24 3 Ezt a koncepciót az Agitációs és Propaganda Pártkollégium 1949 márciusában hagyta jóvá. 24 4 A Nemzeti Színház és a Fővárosi Operettszínház részéről az az igény is felmerült, hogy a közös bérleten kívül sajátot is kibocsáthasson. Ezt a SZOT ellenezte, de az indítványt a Kollégium elfogadta. 24 5 Külön bérletezési joga volt az Operaháznak. A Nemzeti esetében a külön bérlet bevezetését az eladott bérletek alacsony száma tette szükségessé. Az előző évi hétezerkétszáz bérlettel szemben számuk - az államosítást követő első évadban - nem egészen kétezerre csökkent. 24 6 A közönségszervezésben történt változásokhoz sorolható, hogy 1950-ben megszüntették a színházi nézőterek „régi világból itt maradt osztály jellegű nomeclaturáját [sic!]" („club foteuil", zsöllye, támlásszék) és a sorokat egyszerű számokkal jelölték. Az állóhelyek megtartását a színházigazgatókra bízták. Újításnak számított az is, hogy a város perifériáira külön villamos- és autóbuszjáratok, úgynevezett színházi járatok indítását tervezték. A jegyek árát központilag szabályozták. A legolcsóbb és a legdrágább jegy ára között maximálisan tíz-tizenkétszeres különbség lehetett (két forinttól húsz-huszonnégy forintig). 24 7 A színházaknak a helyár kalkulációt a ruhatár díjának beszámításával kellett elkészíteniük. A bérletekért fizetendő összeget is alacsonyan tartották. Az 1950 őszén forgalomba hozott bérletek áráról csasztuskából is értesülhetünk: „Kultúra vár reád, elvtárs / Azt a teremtésit / Ötforintos bérleteddel / Felejtsd el a régit!" 24 8 Az 1949-1950-es évad kezdetén az állami szervek közül a honvédség százezer, az ÁVH húszezer, a rendőrség tízezer, a Pestvármegyei Szabadművelődési Felügyelőség szintén tízezer darab jegyet kötött le. Ugyanekkor a bérletesek között körülbelül négyszázötvenezer, a csoportos látogatásokkal körülbelül ötszázötvenezer jegyet értékesítettek a főváros dolgozói körében. 24 9 A rendelkezésre álló körülbelül kétmillió-egyszázezer jegyet alapul véve elmondható, hogy a nézőtereket túlnyomó részben munkások, dolgozók töltötték meg. 25 0 A következő évadra ötvenezer bérletet adtak el, s „50% fölé emelkedik a bérlő fizikai dolgozók arányszáma". 25 1 Ezek a számok azonban még távol álltak a színházak teljes kapacitásának kihasználásától. 1950 őszén a budapesti színházak befogadóképessége - nem számítva a naponta nem játszó Városi Színházat - körülbelül nyolcezerötszáz fő volt, ez az esti előadásokat számítva havonta negyedmillió látogatót jelentett. 25 2 91
