Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében Népművelési Minisztérium részéről Nyáry László miniszteri titkárt, Molnár József miniszteri segédtitkárt és Dabrónaki Béla miniszteri segédtitkárt jelölték a Színházi Egyeztető Bizottság tagjának. 20 9 Azokban az ügyekben, amelyekben a Színházi Egyeztető Bizottság nem rendelkezett döntési jogkörrel - e bizottság véleményének ismeretében -, az Országos Munkabér Bizottság (OMB) Titkársága határozott. Az OMB a Színházi Egyeztető Bizottság bármely határozatát a népművelési miniszter véleményének kikérése után vagy a miniszter felkérésére érvényteleníthette. 21 0 E struktúra is igazolja, hogy Thália templomainak kapuit Révai József kulcsai nyitották. A színházirányítás szervezeti kereteinek kiépítése a kultúrpolitikai elképzelések megvalósítását szolgálta. A tervek átültetése a gyakorlatba azonban nem volt könnyű feladat, az új politikai elithez lojális, szakmailag képzett személyek hiánya sok problémát vetett fel. 1949-ben a színházi életet a pillanatnyi kérdések megoldása, a nagyobb perspektívák hiánya, a tervszerűtlenség jellemezte, ami tökéletesen ellenkezett a párt színházpolitikájával. Megfelelő körülményeket kellett teremteni ahhoz, hogy a teátrumok betöltsék kívánt társadalmi funkciójukat és bekapcsolódjanak a „szocializmus építésébe". Szervezeti formájukat és műsorpolitikájukat ki kellett vonni a „nyugati burzsoá befolyás" hatása alól, és a politikai harc aktív részeseivé kellett őket tenni. Műsorpolitika Az új műsorpolitika elméleti összefoglalásaként is értelmezhető a Népművelési Minisztérium kollégiumi üléseinek egyikén megfogalmazott gondolat, amellyel az új kulturális irányvonal legfontosabb jellemzőjére tapintottak rá: „A Párt [sic!] elutasítja a művészet a művészetért reakciós polgári elvét, magas színvonalú, a valóságot, tehát a nép életét és harcait ábrázoló, az igazságot kereső, a demokratikus népi eszmék győzelmét hirdető, optimista művészetet kíván. Csak ilyen művészet teljesítheti nagy feladatát, a nép, elsősorban az ifjúság nevelését." 21 1 A népnevelés eszközévé fokozták le a színházművészetet, és üldözték a művészet öncélúságának bármilyen megnyilvánulását. A színészeknek a realista ábrázolásmódon keresztül az adott szerephez kapcsolódó erkölcsi mondanivaló teljes kibontására kellett összpontosítaniuk, a közönségnek pedig a művész által közvetített minta 83
