Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében morális konzekvenciájának levonására kellett törekednie. Az elvárásoknak megfelelni akaró művész szándékát a „Népnevelő" szerep határozta meg.

212 Emellett politikai azonosulást vártak el a művészektől. Aki ellene mondott a hivatalos nézőpontnak, a kommunista művészetpolitikai törekvéseknek, könnyen kegyvesztetté válhatott. így járt Timár József is az 1949. szilveszteri szavalata miatt. Major Tamás bűnösnek találta Timárt, és egy hónappal később el is bocsátotta a Nemzeti Színház kötelékéből, mert a művész éjfélkor „a Szózatot fasiszta módra szavalta és ezzel elferdítette igazi lényegét".

213 Timár így kényszerült vasesztergályos átképzősnek. A kommunista kultúrairányítás számára a koalíciós időszak kezdetétől a színházi élet kritikus pontja a műsorok összeállítása volt. A színházigazgatókban évadról évadra felmerült a kérdés, vajon mit kell és mit lehet műsorra tűzni. A háborút követően a polgári színházak olyan darabokat mutattak be, amelyektől jelentős sikert vártak. A kommunista vezetőséggel működő teátrumok műsorpolitikájának nehézségét elsősorban az jelentette, hogy nem rendelkeztek „az új társadalmi szükségleteknek megfelelő aktuális darabokkal".

21

4 A szovjet darabok közül igen kevés volt magyarra fordítva, ráadásul ezek meglehetősen idegenek voltak a magyar közönségtől. Az 1948-1949-es évad repertoárjával elégedetlen pártvezetés azzal szembesült, hogy még a kommunista befolyás alatt álló színházakban is főként klasszikus darabokat és csak néhány szovjet művet játszottak. A könnyű műfajok területén sem tapasztaltak előrelépést: „Változatlanul a régi, hazug és ostoba giccsek, a sikamlós, szerelmi-háromszög [sic!] történeteket tartják műsoron a zenész [sic!] színházak."

21

5 A kor problémáinak és hőseinek „demokrata" ábrázolására néhány fiatal kommunista író tett először kísérlet; azonban a színházirányítás kritikája szerint műveikkel még nem jutottak túl a naturalista ábrázolásmódon. E próbálkozásért - a Vetés című darab színpadra állításáért kapott szerény elismerést a Belvárosi Színház 1948 telén.

21

6 Műsorában értékelték a tematikai változtatás szándékát, az aktuális magyar darabok bemutatását. A magyar drámairodalom 1945 előtti alkotásait kiszorították a színpadról. Kiestek a kultúrpolitika kegyeiből, s csak akkor játszhatták őket, ha valamilyen módon sikerült a hivatalos ideológiával összeegyeztetni, aktualizálni. Az aktualizálás a műsorra tűzhető színdarabok kulcsfogalma, melynek módszertanát is világossá tették a színigazgatók és az írók előtt: „A klasszikus darabok előadásánál azt kell figyelembe venni, hogy ezeken a darabokon 84