Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében Minisztérium még az államosítás előtt elmarasztalta a Szakbizottságot, mert bár a színházi életre vonatkozó hároméves tervet marxista alapon megfogalmazta (első tájszínházak létrehozása, egységes közönségszervezés elindítása), mégsem szervezte meg következetesen végrehajtását. 16 9 A Szakbizottság tisztázta az elérendő célokat, felismerte a módszereket, de „a munka megszervezésében és végrehajtásában nem volt elég következetes, elvi megállapításait nem tisztázta teljesen és nem tette tudatossá sem a Párton [sic!] belül, sem a művészek, sem a közönség körében;" vagyis a gyakorlati munkát nem hangolta a polgári ideológia ellen folytatott elvi harchoz. 17 0 Az MDP művészetpolitikai elképzeléseinek megvalósítása - a szocialista művészet és a realizmus kérdéseinek tisztázása, a nyugati befolyás, a „burzsoá" ideológiai maradványok elleni küzdelem - szükségessé tette, hogy művészeket is minél nagyobb számban vonjanak be a szervezésbe. Ehhez a mozgósításhoz megfelelő szervezeti összefogásra volt szükség, melyet a különféle művészeti szövetségek biztosítottak (Színház- és Filmművészeti Szövetség, írószövetség, Zeneművészek Szövetsége, Képző- és Iparművész Szövetség). A szövetségeket a tagság revízióján keresztül a kultúrpolitika hatékony eszközeivé tették. A művészeti szövetségek alapvető feladata a művészek és a közönség „egészséges" kapcsolatának kialakítása volt. Ezt úgy kívánták megvalósítani, hogy a művészeket bekapcsolták a kulturális tömegmozgalomba. Előadásokkal, vitákkal, művészeti produkciók elemzésével „segítették" a művészeket a szocialista realizmus melletti határozott állásfoglalásban. Éles kritikával illették a nyugati és a régi polgári szellemiség minden megnyilvánulását, a hivatalos ideológiától eltérő művészeti „elhajlásokat". Kötelező volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország művészi életének tanulmányozása, széles körben való ismertetése, népszerűsítése. A szövetség tagjainak részt kellett venniük a művészutánpótlás és általában a művésznevelés elvi kérdéseinek megvitatásában, a művészeti munkaközösségek szervezésében, a művészetkritika elvi alapjainak kidolgozásában. 17 1 Művészklubot szerveztek, a kiemelkedő művészeti teljesítményeket jutalmazták, és javaslatot tettek a jutalmazásra a kormányszerveknél vagy az egyes intézményeknél. A pártvezetés akaratának megfelelően kialakított szövetségek olajozottan működő munkáját a helyi pártszervezet irányítása biztosította. Ezek szervezetileg összefogták és a párt által kitűzött feladatok érdekében mozgósították a kommunistákat a szövetségen belül. Megszervezték a kommunista írók és művészek pártoktatását, és gondoskodtak pártmunkáról számukra a területi és üzemi szervezetekben. Ez utóbbi teljesítése felett is éberen őrködtek. 76
