Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében A Színház- és Filmművészeti Szövetséget 1949 végén alakították meg a színházak szakmai színvonalának emelése céljából, kétszázötven-kétszáznyolcvan művész részvételével. 17 2 Kezdetben négy tagozattal vagy területtel (színház, film, rádió, dramaturg-kritikus) működött. 1949. november 10-én a közgyűlés a Szövetség elnökének Major Tamást, titkárává Horvai Istvánt, a vezetőség tagjává Tolnay Klárit és dr. Palló Imrét választotta. A színházi tagozat vezetője Ladányi Ferenc, a filmtagozaté Kis József, a rádióé dr. Újhelyi Szilárd, a dramaturg-kritikus tagozaté Molnár Miklós lett. 17 3 Az 1950. júniusi értékelés szerint a Szövetség elvi és művészetideológiai téren nagyobb eredményeket még nem ért el, de a művészetpolitika terén, a gyakorlati problémák helyes megoldásának kialakításában elismerték munkáját. 17 4 A Szövetség által szervezett szakmai bemutatók megrendezését hasznosnak vélték, mert ezzel fórumot teremtettek a művészek részére, ahol a bemutatott darabokról és azok előadásairól mondhatták el véleményüket. 1951 őszén indult meg a Szövetség szakosztályainak tevékenysége. A színész-rendezői szakosztály felelőse Apáthi Imre, a dramaturg szakosztályé Kovács András volt. A szcenikus terület Fülöp Zoltánhoz tartozott. 17 5 A Szövetség eleinte leginkább a feladatkörök felmérésével, a követendő munkamódszerek megvitatásával foglalkozott, így bizonyos mértékben igen hamar sikerült kijelölni a tervszerű, kollektív munka irányát. A Szövetség vezetőinek, elsősorban főtitkárának más irányú elfoglaltsága miatt azonban a kezdeti lendület 1950 őszére alábbhagyott. A szervezet nem tudott eleget tenni feladatainak, nem foglalkozott a vidéki színházak problémáival, a színészek szakmai továbbképzésének központi irányításával, nem közvetítette a Szovjetunió és a szomszédos szocialista országok színházi eredményeit, érdektelenséget tanúsított a Sztanyiszlavszkij-körök munkájának szervezésében. A legfontosabb feladatok megoldására 1951 márciusában bizottságokat szerveztek a Szövetségben. Megalakult a vidéki színházak nehézségeit enyhítő Vidéki Bizottság (melyet 1951 októberében már újjáalakítottak) Gáspár Margit és Bálint György vezetésével, a Sztanyiszlavszkijkörök munkáját összefogó és irányító Sztanyiszlavszkij-kör Bizottság és a Szendrő Ferenc irányításával működő Patronázs Bizottság. 17 6 Ez utóbbi a színházak üzemi patronálását koordinálta. 17 7 A szakmai patronálásra politikai szempontból is nagy szükség volt. A Szövetség ankétján, 1951 áprilisában, Szántó Klára megemlítette, hogy a vidéki szakmai körutak során találkozott olyan várossal is, ahol egy munkanélküli táncoskomikus tanította be a munkás színjátszó csoportokat és „rettenetesen elpolgárosítja és elrontja még a tehetséges jó kádereket is". 17 8 77
