Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok az a szándék, hogy a Katona József Színház a magyar társadalom valódi kortársa legyen, azaz azokat az életproblémákat, azokat a mintegy »a levegőben levő« problémákat ábrázolja, amelyeket történelmünk alakulása indukál. A klasszikus és külföldi darabok túlsúlya egy bizonyos fokig a kortárs magyar dráma viszonylagos hiányát kompenzálja. Shakespeare, Moliére, Csehov, az angolszász és a szomszéd népek drámái nemcsak önértékük, hanem magyar darabokat pótló képességük jóvoltából is kerültek és kerülnek színre. Többnyire olyan művek ezek, amelyek minden kornak új arcukat, mi több: új arcukkal a jelenkor arcát tudják megmutatni, egyszersmind lehetővé teszik, hogy ne közvetlenül-laposan aktualizálva szólaljanak meg »itt és most«, hanem mélyebb drámaiságuk kibontása által segítsenek az aktuális problémáknak is minél lényegibb megközelítésében" - elemezte részletesebben is a műsor jellegzetességeit Fodor Géza. 2 9 A Katona József Színház nem csak műsorpolitikájával és erős társulatával emelkedett ki a hazai együttesek közül, rendezői munkamódszere, társulatvezetése is újdonságot hozott. Bár a rosszul megfizetett színészek ebben a színházban is szétforgácsolódtak - szabad idejükben a rádióban, a televízióban dolgoztak, szinkronizáltak vagy filmeztek. Ennek ellenére a legtöbb előadást alapos próbafolyamat előzte meg. A színészek és a rendezők magas mércét állítottak, s ennek többé-kevésbé minden produkcióval megfeleltek. A Katona József Színház első évadjai a közönségszervezéssel, a színház bevezetésével teltek el. Ekkor alakult ki az a mintegy tíz-tizenötezer főnyi törzsközönsége, mely azt is meghatározta, hogy a bemutatott műveket hányszor lehetett műsorra tűzni. A harmadik évadra összeért társulat 1985. december 6-án hatalmas sikerrel játszotta el Csehov Három nővér című művét. Az előadás egyúttal a nemzetközi sikerek sorát is megnyitotta. Ascher Tamás megteremtette az 1980-as évek legjelentősebb hazai előadását, melyet kilenc éven keresztül játszottak - a külföldi előadásokat is beleszámítva — 238 alkalommal. A hazai kritikák a realizmus diadalát, az összecsiszoltságot, a gazdag szimbolikát, az apró motívumokból egyetlen csodálatos hangzássá fejlődő előadást ünnepelték. A külföldi kritikusok a produkció temperamentumára, elevenségére, derűjére hívták fel a figyelmet - s a kiváló alakításokra. Különösen a nők - Básti Juli, Bodnár Erika, Szirtes Ági, Udvaros Dorottya élték ki elevenen érzelmeiket, lelkiállapotukat a színpadon. Renate Klett, a Theater Heute kritikusa sem tudta csodálatát leplezni: „És egyáltalán: a színészek! A minuciózusán összehangolt ensemble-játék, minden egyes 328
