Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok figura hitelessége, az árnyalatok és hangok finomsága, a kis váltások és a nagy ívek, és hozzá a rendkívüli jelenlét és intenzitás. Mennyi bátorság és tudás, mennyi erő és gyengédség, intelligencia és érzékenység - csupa nagy emberábrázoló, aki feledtet velünk minden nyelvi korlátot."

3

0 Ez az előadás betetőzése volt annak a művészi áttörésnek, mely Kaposvárott és Szolnokon kezdődött, s annak a tudatos társulatépítésnek, melyet Székely, Zsámbéki és Ascher tűzön-vízen képes volt keresztülvinni. Sőt a repertoár- és társulati rendszer híveit is megerősítette, hogy csak így lehet színházat csinálni. Az előadás sikeréhez természetesen az is hozzájárult, amit Ascher a darab pályafutásának végén így öntött szavakba: „... a mi Három nővér-előadásunk dühe, toporzékoló kétségbeesése, hangos fájdalma s az a becketti szorongás, amely az utolsó felvonást áthatja, a nyolcvanas évek Közép-Kelet-Európájának tükre."

3

1 De megszületett a Katona József Színházban 1986-ban a sikeres kortárs magyar drámabemutató is, melyet annyian számon kértek a színházi alkotókon. Zsámbéki Gábor a stílusegység létrehívásával, a jellemképek aprólékos, pontos kidolgozásával, a háromórás bemutató lüktető ritmusának megkomponálásával megteremtette Spiró György Csirkefej című művének tökéletesen érvényes színpadi változatát. Spiró nyersen, sokkolóan naturalista világát nem csak a groteszk jelenetekben ábrázolta ironikusan, az egész előadás a „költői realizmusnak nevezhető régióban" járt értékelte Barta András a rendező munkáját.

3

2 Az előadás sikerét jól szemlélteti, hogy a Vénasszony szerepében Gobbi Hildával egyetlen évadban ötvenszer került színre, míg Törőcsik Marival 1989-1993 között hetvenkilenc alkalommal szerepelt a színház műsorán. Sokan feltették a kérdést: vajon miért nem érintette meg a Katona József Színházat az avantgárd, s az együttes játékstílusát, mely az évtizedek során kristályosodott ki, milyen hatások alakítgatták. A színház vezetői szinte ugyanúgy gondolkodtak erről. Zsámbéki Gábor: „Ha azt nevezzük avantgárdnak, hogy valaki más törvényszerűségek alapján akar felépíteni egy előadást, mint amilyenek a darabból következnek, akkor az egyszerűen szakmai dilettantizmust takar, és ma már elrettentőnek érzi az ember."

33 Ehhez kapcsolódik Székely Gábor gondolata, aki a Katona József Színház külföldi sikereit éppen az avantgárddal való szembenállásának tulajdonította, hiszen a nézők „nem valamiféle experimentumot láttak, hanem egy hagyományos színházat, melyben a történet, akár a klasszikus, akár a modern darabok előadásaiban hihetetlenül fontos. Ahogyan mondani szoktuk: 329