Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok igen tud róla, ő maga elhunyt, darabja progresszív. A Madách Színház jeles a magyar történelmi drámák bemutatásában, Ádám Ottó azok rendezésében. :"25 Ez a bemutató határkő abban a folyamatban, melyben újraértékelték a magyar drámairodalmat. Bár a politikusok művészi eseménnyé akarták szelídíteni ezt a fordulatot, nyilvánvaló, hogy csak a politikai erőviszonyok megváltozása tette lehetővé, egyébként Háy darabjának bemutatására Ádám Ottó személyes garanciája sem lett volna elegendő. Pedig Ádám Ottó és a Madách Színház kivételes, kivételezett helyzetben szemlélte az események alakulását. Az 1960-as évek elején elkezdett társulatépítés, a markáns műsorpolitika most hozta meg igazi gyümölcsét. A Nemzeti Színházzal szemben kialakított korszerűbb játékstílus, a kortárs drámaírói műhely létrehozása, a Madách Kamara önálló arculatának megteremtése, a konzervatív közönség ízlésének magas színvonalú kiszolgálása tovább növelte Ádám Ottó tekintélyét. A Madách Színházat - Gábor Miklós látványos szakításától eltekintve elkerülték a külső és belső konfrontációk. Talán ennek jutalmazására kerülhetett sor 1983-ban - rögtön a Háy-bemutató után - a Macskák című Lloyd Webber-musical budapesti premierjére. A devizaszegény időkben bemutatott szuperprodukció - nem túlzás! - fergeteges sikert aratott. Maga Lloyd Webber nyújtotta át a rendezőnek, Szirtes Tamásnak és Seregi László koreográfusnak a dicséret babérkoszorúját, mondván, hogy alkotásuk jobb, mint az eredeti. Tény, hogy a darabot mindenki látni akarta Pesten, melyre egy időben valutáért lehetett jegyet venni. Az előadás egyedülálló a magyar színháztörténetben: bemutatásától a 2000-200l-es évad végéig 1060 estén került színre. Ádám Ottó mellett az 1960-as évektől Kazimir Károly rendezéseit kísérte kitüntetett figyelem. Kazimir, a Jókai Színház frissen kinevezett főrendezőjeként Pogogyin Arisztokraták című vígjátékának bemutatóján, 1961. szeptember 30-án átalakított nézőtérrel fogadta a közönséget, s a nézők által két oldalról övezett színpadon új, harsány, mégis érzelmes, rikító és egyben lírai stílussal játszatta el a szovjet drámát. Az előadás vízválasztó volt a magyar színházművészetben - Kazimir az avantgárd művész szerepét töltötte be. Hogy mit értettek ekkoriban formabontáson a magyar színházművészetben, szemléletesen mutatta be Koltai Tamás, összefoglalva Kazimir Károly rendezéseinek legjellemzőbb stílusjegyeit: „dobozszínpad helyett - közvetlen kapcsolat a nézővel szabályos dráma helyett - színpadi kanavász 323
