Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok Gábor és a demokratikus ellenzékhez tartozó, ezért nem „színlapképes" Rajk László díszletében színre került 1981-ben Shakespeare Hamlet je is.) Kaposvárott 1981. december 4-én Ács János megrendezte Peter Weiss Marat/Sade című drámáját, melyből a kaposvári Csiky Gergely Színház legélesebb politikai visszhangot keltő előadása született. Már a bemutatónak hatalmas sikere volt, s ekkor érezni lehetett, hogy a hatalom nem fogja jó szemmel nézni Weiss művének interpretációját. (Bár azt még évekig nem merték nagydobra verni, hogy a záró tablóban vetített díszlet, Szegő György alkotása, a Corvin közt ábrázolja...) A további előadások atmoszféráját alapvetően meghatározta, hogy december 13-án Lengyelországban szükségállapotot vezettek be. Ács János 1990-ben így emlékezett erre: „Megváltozott a közönség. Nem úgy fogadták már, mint egy érdekes, furcsa előadást, hanem mint valami programnyilatkozatot. Csapatostul jöttek a nézők, buszokkal, kocsisorokban. Szinte tüntetéshez hasonlított, ahogyan tapsoltak, ünnepeltek. Színpadra kellett mennem, meghajolni, virágokat dobáltak, ami persze boldoggá tett. Egyre több prominens értelmiségi jött le, akiknek sorra bemutattak. Lehívta a barátait, ezeket az ellenállókat, Eörsi István, aki dramaturg volt akkoriban Kaposvárott. Gratuláltak, rázták a kezem, én pedig éreztem, afféle szellemi adu lettem a lapjaik között. Egy érv, amely az ellenzékiek igazságát erősítette. Mint a lakmuszpapír, olyan lett a Marat halála, amely egy különleges világpolitikai pillanattól fogva jelezte a folyamatokat - hosszú éveken, hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül, mindmáig." 2 0 A botrány azonban hamarosan kirobbant. 1982 nyarán Belgrádban a BITEF-en nagydíjat nyert a Marat/Sade. Az eseményt a hazai sajtóban hírzárlat kísérte, a színház igazgatóját, Babarczy Lászlót Tóth Dezső miniszterhelyettes felelősségre vonta. Köpeczi Béla művelődési miniszter pedig személyesen támadta meg az előadás szellemiségét a Kritika című lap 1983. februári számában. A kirobbanó művészi erőket mintha adminisztratív eszközökkel akarták volna megzabolázni. A Magyar Szocialista Munkáspárt mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság vitatta meg a színházak előzetes műsortervét. Ez a testület, mely az illetékes minisztériumnak is utasításokat adott, hagyta jóvá az elképzeléseket, melyekkel előzetesen már a Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály is foglalkozott. A színházak műsortervének kétlépcsős tárgyalása az 1980-1981-es évadra kiteljesedett: ekkor a február elsejére leadott tervek ismeretében már március 16-án megtartották 320
