Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok A mű bemutatása országos visszhangot váltott ki, későbbi értékelői szerint pótolta a magyar színháztörténetből kimaradt avantgárdot. Paál István ezután Grotowski „szegény színházának" és a nyugat-európai és amerikai együttesek radikális politikai magatartásának hatására színre vitte az Örök Elektra (1971), a Petőfi-rock (1972) és a Kőműves Kelemen (1974) című műveket. Ezek a bemutatók a hatalomról, a forradalmi helytállásról, az áldozatvállalásról szóltak, s egyes kritikusok a profán szakrális színház tökéletes mintájaként, a katolikus vallás mitológiájából átvett motívumokból építkező, a nézőket is mozgósítani képes kísérletekként üdvözölték őket. Paál István baloldali elkötelezettsége rendezői munkásságában is kifejezésre jutott; a Petőfi-rock alapötlete - addig folytatják az előadást, újra meg újra végigjátszva az 1848. március 15-én történt eseményeket, míg a közönség utolsó emberig nem áll a játszók közé - a permanens forradalom eszméjét fejezte ki. Ennek ellenére tevékenységüket ellenzékinek minősítették, s Paál Istvánt - munkáját lehetetlenné téve - távozásra kényszerítették. Paál Budapesten az Universitas Együttes vezetőjeként folytatta pályáját, majd ő is hivatásos lett: 1975-től Pécsett, 1976-tól Szolnokon rendezett. Fodor Tamás igazi, önálló munkássága 1969 után kezdődött. A Pinceszínházban, majd az Orfeo Bábegyüttesben dolgozott. Utóbbiban megalapította az Orfeo Stúdiót. Ez az együttes 1971-ben bemutatta az Étoile című produkciót, mely Semprun A háborúnak vége című művének nyomán készült, mely a tömegek és a párt kapcsolatát vizsgálta, s ezért nemkívánatosnak bizonyult Magyarországon. A Stúdió K 1974-ben alakult meg Fodor Tamás vezetésével. Az összeszokott, egymással laza közösségben élő társaság három év múlva színre vitte a Woyzecket, ezt követte Genet Balkonja és Büchner Leonce és Lénája. A Woyzeck határkő a magyar „amatőrszínjátszás" történetében: az előadás több helyszínen, részben szimultán játszódott, nem különült el a nézőtér és a játéktér. A színészek jelenetük végén nem tűntek el a takarásban. Nánay István szerint a produkció „a hierarchikus világ hamis értékrendjében elpusztuló emberpár tragikus történetével önmagunk és kapott vagy kialakított értékrendünk viszonyára kérdezett rá".

1 A csoport egysége azonban megbomlott: a legerősebb személyiségei: Gaál Erzsi és Székely B. Miklós saját útjukat akarták járni. 1981 után stagnáló időszak kezdődött, két évvel később pedig új Stúdió K alakult, melynek csak a neve és vezetője, Fodor Tamás volt azonos a korábbival. Ezekkel az eseményekkel szinte egy időben, immár nem az egyetemek vonzásában, megszületett a Huszonötödik Színház. Az együttes már nevé309