Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok vei jelezte különállását a budapesti intézmények közösségétől. A színház eszméjét az alapító, Gyurkó László író, így határozta meg: „A színház, amit szeretnék, a világnézeti mondanivaló és elkötelezettség abszolút primátusára épülne. Ami nem szabad, hogy gyöngítse sem a művészi teljesítményt, sem a közönséghatást. Hisz ha a népszínház nem művészi szinten tolmácsolja mondanivalóját, pusztán agitáció marad, aminek politikailag forrongó korszakokban van jelentősége, de ma, Magyarországon, aligha. Ha pedig nem találja meg az utat a közönséghez, megszűnik létezni, mert az író írhat az asztalfióknak, festő festhet a jövendőnek, de színházat játszani közönség nélkül lehetetlen. A színházban, amit szeretnék, olyan műveket kell választani, olyan rendezői koncepciókat kell kialakítani, olyan színpadi formavilágot kell megteremteni, melyek segítségével világnézetünket minél művészibb fokon, minél nagyobb közönségréteggel tudjuk elfogadtatni. Lehetetlen ez? Nem, csak nehéz. De mikor volt a művészetben annak értelme, ami könnyű?"

2 A magyar színháztörténetben először jött létre a közéletre reflektáló színház. Gyurkó László az 1956 utáni politikai küzdelem: Kádár és a munkásellenzék közti harc ideológiájához illesztette színházeszményét. Az MSZMPben ugyanis jó néhányan (Biszku Béla, Komócsin Zoltán) ellenezték az 1968-as reformokat, Gyurkó, aki az aczéli reformszárnyhoz tartozott alkotótársaival a nemzedéki nosztalgia jegyében megteremtette a „hétköznapok forradalmának" fogalmát, s szinte valamennyi bemutatójával a „fényes szellők" időszakához és az 1956-hoz való viszonyt próbálta tisztázni. A Huszonötödik Színház megnyitó előadását Németh László a Gyász című regényéből készült monodrámát szinte egyöntetűen üdvözölte a sajtó. Az az eufórikus hangulat, mely az új színház alapítását kísérte az első produkcióról írókat mintha arra kötelezte volna, hogy ne hangoztassák fenntartásaikat, ne adjanak hangot kritikájukban a kételyeknek, ne sorolják a premier gyengéit, hanem igyekezzenek olyan fogalmazásban beszámolni a színháznyitó előadásról, hogy ne bántsák meg a hazai irodalmi élet meghatározó regényíróját sem, s a lelkes alkotógárdát, mely a bemutatót létrehozta. Földes Anna például felsorolta kételyeit, majd frappánsan így vágta ki magát: „... őszinte örömmel valljuk: a Gyász színpadi bemutatója nem kételyeinket, hanem a vállalkozást igazolta. Gyurkó Lászlót, a színház életre hívó igazgatóját, aki hitt benne; Németh Lászlót, aki hozzájárult a metamorfózishoz; Szigeti Károlyt, aki színpadra teremtette, és Berek Katit - aki megvalósította."

3 310