Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok Miközben a színházak műsorát depolitizálták, s Kazimir Károly formabontó kísérleteinek szabad utat adtak, egyre erősödött az az új színházi vonulat, melyet jobb híján hosszú ideig az amatőr jelzővel különítettek el. Az - 1990-es évektől bevezetett terminust használva - alternatív színjátszásnak (Bérezés László kifejezésével: „másszínháznak") első meghatározó alakja Ruszt József volt, aki az 196l-1962-es tanévben, végzős rendezőhallgatóként vállalta, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen segít színre vinni az akkor felfedezett Menandrosz-darabot, a Dyskolos vagy Az embergyűlölőt. Az előadás kedvező fogadtatása adta az Universitas Együttes létrehozásának ötletét. A csoport első sikerét Majakovszkij Gőzfürdődévé1 (1963) aratta. Ezt követte 1965-ben a Nancyban nagydíjat nyert Karnyóné, majd 1968-ban Pilinszky János KZ oratóriuma alapján, a Grotowski-élmény hatására készített előadás: A pokol nyolcadik köre, melyet európai sikerei után betiltottak. Az Universitas Együttes hivatását már ekkor betöltötte. Hiszen olyan alkotókat tömörített, akik meghatározó szerepet játszottak a 20. század végének színházművészetében, felpezsdítette a szellemi életet, mozgásba hozta az egyetemi ifjúságot, a jövő értelmiségét, elősegítette külföldi színházi műhelyek eredményeinek beáramlását, nemzetközi fesztiválokon képviselte a magyar színházművészetet. Az alternatív csoportok fenntartása, a tagok egzisztenciális létének biztosítása, a működési feltételek megteremtése, az alkotóközösség állandó szellemi és fizikai ébrentartása azonban olyan kihívás volt az 1960-as években, mely az amatőröknek még arra sem igen adott esélyt, hogy a hivatásos színház árnyékában létezhessenek. Ruszt József is elfoglalta rendezői állását Debrecenben, s Budapestre ingázva már csak néhány jelentős előadásra futotta erejéből. A csoportból kivált Halász Péter 1969 októberében Koós Annával Kassák Ház Stúdió néven együttest szervezett. A skanzen gyilkosai című előadásukat azonban 1972-ben betiltották, a csoport működési engedélyét bevonták. Közös elhatározással a Dohány utca 20. negyedik emelet 25. szám alatti lakásban folytatták tevékenységüket. A hatalom azonban nem nézte jó szemmel ezeket a kísérleteket sem, s a csoport tagjait: Halász Pétert, Bálint Istvánt, Buchmüller Évát, Koós Annát, Breznyik Pétert az ország elhagyására kényszerítették. Az együttes Párizsban, Amszterdamban, majd New Yorkban próbált szerencsét. Az Universitas Együttessel szinte egy időben kezdett dolgozni a Szegedi Egyetemi Színpad Paál István vezetésével. Paál többféle műfajjal kísérletezett, míg 1968-ban rátalált Déry Tibor Az óriáscsecsemő című darabjára. 308