Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből torna-bemutató adott ízelítőt két új művészeti kifejezésmódból, az utóbbit de Chatel Krisztina tartotta, aki nem sokkal később már Hollandiában folytatta mozgásszínházi kísérleteit. Az Egyetemi Színpadon állandó műsor lett - Gonda János kezdeményezésére és közreműködésével - a dzsessz, ennek bevezetése is a Horizont-e.steken kezdődött. A Horizont műsorát bírálók a tematikus egységet kérték számon. A szerkesztők 1963. március 11-én két témát határoztak meg: az est első felében a kortárs olasz kultúráról igyekeztek képet adni, a másodikban pedig a kortárs magyar filmművészetről. Az első részt Rózsa Zoltán - a Kulturális Bizottság tagja, az Egyetemi Színpad későbbi igazgatója - és Sallay Géza, a neves Dante-kutató beszélgetése fogta össze. Quasimodo-, Ungaretti-, Saba-verseket olvastak fel, Pasolini Gramsci hamvaihoz című írása, Calvino elbeszélése hangzott el. Szabó György a korszak olasz képzőművészetről, Nemeskürty Antonioni filmjéről, Az éjszakáról beszélt, sőt színházi paródia is volt. A második részben az ötéves Filmvilág szerkesztői a magyar filmgyártás és a magyar filmvígjátékok problémáiról szóltak; kisfilmeket vetítettek, s az érdeklődők megnézhették a Ház a sziklák alatt és a Mid néni két élete című filmek részleteit. A beszélgetések résztvevője volt Sára Sándor, Gaál István és Szabó István; vita zajlott Makk Károly, Fábri Zoltán, illetve Rényi Péter és Bíró Yvette között. Vágó Péter szerkesztette a Vidám Horizontot, amelyet Fodor Tamás konferált. A Horizont és a többi műsor készítésének műhelytitkaiba Gáspár Zsuzsa emlékei avatnak be bennünket: „1962-ben vettek fel az egyetemre, Ili, Sándor Gyuri későbbi felesége átadott az elsőéveseknek egy szórólapot az Egyetemi Színpadról, s rögtön tudtam, hogy ott a helyem. Először jegyeket vettem, de akkor nagy divat volt Afrika, az afrikai művészet, és egy szép napon beállítottam Petur Pistához, s bejelentettem, hogy szeretnék csinálni egy Afrika-estet az Egyetemi Színpadon. Petur feltett tíz kérdést, hogy miről milyen elképzelésem van, majd közölte: írjon egy szinopszist meg egy gazdasági tervet, s szólok Müller elvtársnak. Fogalmam sem volt, mi a szinopszis meg a gazdasági terv, de józan ésszel megpróbáltam összeírni, hogy milyen műsorblokkokat szeretnék, és megsaccoltam, ez mibe kerülhet. Bementem Müllerhez, aki addigra már Peturtól tudott a tervről, ránézett a tervezetemre, s azt mondta: rendben van. Időpontot már Herbai Ágnestől, az akkori művészeti titkártól kellett kérni, s pár nappal később már ott volt a jegyiroda mellett a plakát: Afrika-est ekkor meg ekkor, szerkesztette Gáspár Zsuzsa."39 300"
