Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből hiszen megbont egy tragikusan szép közösséget, és egyedei alól kihúzza a talajt. Amennyiben a szóban forgó kollektíva elég erős, szükségszerűen ki kell dobnia magából a romboló egyént. Ignacio bukása tehát szükséges és megnyugtató. Csakhogy az író - nyilván a spanyol cenzúra miatt [1962-ben vagyunk, a Franco-rezsim még javában tart! - N. I.] - igazibb gondolatait egy szimbolikus síkon jelenítette meg. Világosan kimondja, hogy az »aranyketrec« mégiscsak ketrec, amit nem bearanyozni kell, hanem széttörni. Az embernek korlátlanul meg kell valósítania önmagát, nyomorúságos helyzetét nem hazudhatja egészségesnek. Dobai Vilmos rendezése kiegyensúlyozott előadást és igazi együttesjátékot teremtett. [...] Kristóf Tibor fölényes intelligenciája, biztos színpadi közérzete és fegyelmezett szenvedélyessége harmonikus alakítást eredményezett. Töretlen ívet futott be Ignaciója, és a kristálytiszta értelmezésen túl állandóan éreztük a figura gyötrelmes igazának atmoszféráját." 3 3 Fontos szerepet játszott még Faragó Sári és Breyer László (mindketten később az Állami Déryné Színházban folytatták hivatásos színészi pályájukat), Benkő Éva, Csaplár Kati, Kelemen József, Jordán Tamás. Az évad utolsó bemutatóján - ez hivatalosan a Szavalókör produkciója volt, de a két társulat tulajdonképpen fedte egymást - egy epizódban feltűnt Halász Péter is, aki már ekkor jelentős feladatot oldott meg. Az első egyetemi kabaré eredetileg Neveljük egymást, gyerekek! címmel ment, de amikor a műsort Balaton körüli turnéra hívták, megváltoztatták Twiszteletlen nebulókba. Ez a cím egyrészt sokkal csalogatóbbnak tűnt, mint az előző, másrészt utalt az Illemkódex-jelenetbe ágyazott s a legviharosabb sikert arató táncbetétre, amelynek csúcspontja az akkor újdonságnak számító twiszt volt. A műsorban Askenazy, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Hasek, Ionesco, Karinthy Frigyes, Komlós János, Mark Twain, Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Nusic és Tabi László humoreszkjei, jelenetei és magánszámai hangzottak el. Az est középpontjába két hasonló tematikájú jelenet került, Ionesco Különórája és Karinthy Éneklecké\e. Az előbbi „tragikus színezetű darab kirítt a műsorból", az utóbbi, „méltatlanul elcsépeltnek tartott tréfa" agyonjátszott lemez benyomását keltette - írta kritikájában Vágó Péter, aki a következő kabaréban már szerzőként mutatkozott be. Két teljesítményt emelt ki: „Sólyom Katalin, az előadás kiemelkedően legjobb szereplője atmoszférát tud teremteni, áramkörébe kapcsolja hallgatóit, él a színpadon" - míg Fodor Tamás magánszámát így jellemezte: „vibráló szellemesség, tökéletes bizton295"
