Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
N em ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből elemzésekor konkrétabban fogalmazott: „A következő évadban nagy léptekkel kívánjuk fejleszteni az Universitas Együttest, s ezzel el szeretnénk érni, hogy az Egyetemi Színpad színházi produkcióit saját együttesünk szolgáltassa." Az 1962—1963-as évad eseményei A program teljesült, hiszen 1962-1963-ban öt bemutatót tartott az Universitas, vendégegyüttes nem lépett fel, s csak egy külső produkció született, Plautus Amphitruő\2L, ám ebben is szerepeltek egyetemisták. Zenés vígjáték csak 18 éven felülieknek! - hirdette a plakát. Ezért - s a színészek egyeztetésének nehézségei miatt - este fél 11-kor is kezdődtek előadások. A darabot fordította és kiegészítette Devecseri Gábor, a zenét Szöllősy András szerezte, közreműködött az egyetem énekkara, koncertzenekara és táncegyüttese. Huszár Klára rendezésében Mészáros Ági, Ráday Imre, Szakáts Miklós, Mendelényi Vilmos, Fodor Tamás, Sólyom Katalin, Kocsis Katalin, Kelemen József és Faragó Sára játszott. Ez a bemutató is a klasszikus drámahagyomány felelevenítéséhez kapcsolódott, s akkora sikere volt, hogy másutt is, így Szombathelyen a Savaria Játékokon is bemutatták. Az évad premierjei pontosan kirajzolták az Universitas Együttes továbbiakra is érvényes koncepcióját: a csoport műsorát az értékközpontúság és az új művek, stílusok, irányzatok felfedezésének vágya szabta meg. Zömmel elfeledett, ritkán játszott vagy be sem mutatott műveket állítottak színpadra. A klasszikusok, a kortárs magyar és a huszadik századi külföldi írók darabjai mellett diákosan merész kabarék, dokumentumműsorok és lírai oratóriumok kerültek a repertoárba. A korábbi tervekkel ellentétben nem a Madách Színház, hanem az Universitas mutatta be először Magyarországon Majakovszkij szatíráját, a Gőzfürdőt. Két szempontból is figyelemre méltó a darab választása. Majakovszkij életművét nálunk - akárcsak a Szovjetunióban - csak néhány verse alkotta, az orosz avantgárdban játszott szerepét, így színházi és drámaírói munkásságát elhallgatták, hiszen nem illett a követendő ideológiai képbe. A bemutató megtörte ezt a csendet. (A Madách többek között azért mondott le a darabról, mert a hivatásos színháznak nem engedélyezték a premiert...) Az 1920-as évek Moszkvájában játszódó színjáték azonban nemcsak a futurizmussal kacérkodó formai megoldásai miatt számított gyanús291"
