Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből

Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből denciák, és hogy különféle, nem direkten ellenséges, de számunkra problematikus vagy idegen művek megjelenjenek a maguk valóságában és felsorakoztathassuk ellenük a mi műveinket, a világ haladó művészetét és racionalista ellenérveinket. Szóval nem akartunk árnyékbokszolást, valódi ellenfelekkel, valódi bokszolást akartunk. Fiatal közönségünk megértette ezt a szándékot, és nem sznobizmusból vagy kajánkodásból, hanem őszinte érdeklődésből jött el estéről estére, Horizonttól Horizonttá. Pedig nem valami ragyogó körülmények között dolgoztunk. Emlékszem egyszer Horváth Gyula kitűnő tolmácsolásában bemutattuk Az utolsó tekercs című Beckettegyfelvonásost. Egy kiló banán kellett hozzá, s az Egyetemi Színpad meghatóan lelkes fiatal munkatársai saját zsebükből adták össze a banán árát. És emlékszem arra is, hogy amikor Albee Állatkerti történetét mutattuk be, akkor Rátonyi Róbert és Suka Sándor az egyetemi hallgatókból álló közönség iránti szeretetből és megbecsülésből épp úgy honorárium nélkül vállalta a fellépést, mint a már említett Horváth Gyula. A Horizont azóta is él. És persze változik is. Később lekoppintották az élő interjút, a vitafórumot, a mozaikszerű szerkesztést, de ennek akkor is, most is csak örülni lehet. Végül is többnyire a jót szokták átvenni. Az újdonság varázsának múltán néhány éve Horváth György kollégám vette át a szerkesztést, én másfajta kísérletezéshez fogtam. De őszintén szólva, most is van bennem egy kis fájó nosztalgia."

2

2 Horváth György ekkor még csak írt a Horizontról, az első számra az Élet és Irodalomban reagált: „Sipos Tamás szerkesztő játékmester vezetésével szinte valamennyi művészeti ág képviselője megszólalt. A beszélgetések elsősorban alkotófolyamatokról, a művészetek belső problémáiról faggatóztak, hasznos ismereteket nyújtva a kultúra iránt mélyebben érdeklődőknek. A hangnem is szerencsés volt, a nagyképű értekezést és az intimpistás kérdezősködést egyaránt elkerülte. Az interjúkat a műfajhoz illő illusztráció kísérte. Ha a Horizont következő száma összefogott, pergőbb lesz, és nem feledkeznek meg az egyetem kulturális életének bemutatásáról, minden bizonnyal növekedni fog »olvasótábora«."

2

3 Nem volt egységes a műsor fogadtatása. Azok többsége, akik az első adásnak részesei voltak, érthetően megérezték ennek lényegét, akik csak hallottak róla, inkább fanyalogtak, vagy elítélték a vállalkozást. Eleinte több oktató, akit szakterületének avatott képviselőjeként szereplésre kértek, vonakodott; de nyíltan nem mondott ellent. A Rektori Tanács kifejezetten ajánlotta a tanárok aktív részvételét, mégis akadt, aki egyszerűen nem ment el 283"