Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja 4

4 Martin Heidegger: A világkép kora. In: Fenomén és mű. Fenomenológia és esztétika. Szerkesztette Bacsó Béla. Bp., 2002. 4

5 Természetesen a szelekció ez esetben is hordoz implicit értékpreferenciákat és mutat teleologikus sajátosságokat. 46 1944-ben a kommunistáktól eltekintve konszenzus uralkodott abban, hogy Magyarországnak ki kellene ugrania a háborúból, azonban a magyar vezetők csak Románia 1944. augusztusi kiugrása után fordultak a szovjet vezetéshez, akkor, amikor az orosz csapatok már hazánkban harcoltak. A hadi helyzet és a nyilaskeresztes hatalomátvétel tehát ellehetetlenített minden olyan eseménysort, amely a háború után az ország helyzetére valamelyest hatást gyakorolt volna. 4

7 A Sztálin halálát követő időszakra jellemző a politikai ideológia részleges átformálódása, 1953. március 5-e után a magyar vezetőket a politikai irányvonal módosítására szólították fel. Rákosi kezéből kivették a hatalmat, és a miniszterelnöki tisztséget át kellett adnia Nagy Imrének. A pártértelmiségiek és funkcionáriusok egy jelentős része csatlakozott Nagy Imréhez, hiszen ekkor kerültek napvilágra a sztálini terrort feltáró és bizonyító adatok. Nagy Imre nehéz helyzetét emblematikusan jellemzi, hogy egyszerre kellett megküzdeni a sztalinista erőkkel, illetve a gazdaság kétségbeejtő állapotával. 1955-ben Rákosi megdöntötte Nagy Imre hatalmát és megfosztotta minden pozíciójától. Hruscsov 1956-os, februári beszéde világszerte reményt ébresztett, úgy tűnt, létezik valamifajta kommunista demokratizálási út. Rákosi képtelennek mutatkozott ezen új elvek mentén politizálni és vezetni az országot, ezért a szovjet pártvezetés menesztette, azonban a hatalom csúcsára így Gerő Enő, az eddigi második ember került, aki kiegyezett a mérsékeltek Kádár vezette szárnyával. Vö.: Szakolczai Attila: Megtorlás és restauráció. In: A magyar forradalom eszméi. Eltiprásuk és győzelmük, 1956-1999. Szerkesztette Király Béla és Lee W. Congdon. Bp., 2001. 4

8 „Ezeket a mitikus magyarázatokat és történeteket persze lehet szembesíteni a történészi narratívákkal, amelyeknek fényében illogikusnak, alaptalannak, olykor éppenséggel nevetségesnek vagy manipulatívnak tűnnek. De valószínűleg fontosabb volna tisztázni keletkezésük körülményeit, struktúrájukat és elgondolkozni születésük lehetséges okain." „Vannak hasonlóságok a három forradalom között, a korszakos különbségek ellenére. Mindegyiknek a középpontjában a nemzeti függetlenség és különállás állott. Mindegyik a kor kontextusában elgondolt demokratikus modernizációra törekedett, és a nemzeti függetlenséget ennek egyik alappilléreként értelmezte. [...] A függetlenségi törekvés éppenséggel adekvát volt a 20. század közepén, hiszen a forradalom egy eléggé archaikus eszközöket használó, nyers, közvetlen, kevés áttétellel érvényesülő nagyhatalmikatonai erőszakot alkalmazó, kvázi gyarmatosító hatalom ellen robbant ki. A kontinui255