Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja második világháború előtti társadalmi körülmények, hatalmi berögződések módosulva bár, de tovább éltek egy olyan személyi kultusz rendszerében, mely kizárólagos jogot tartott fenn a világkép megformálására, és ezzel természetesen az emberi viszonyrendszerek átstrukturálására is. Ezzel egy olyan sajátos helyzet állt elő, melyben egy önmagát hatalomként állító, ám alapvetően osztott és megosztott rendszerrel szemben robbant ki egy ideológiájában, céljaiban sokszínű forradalom. Nem különíthető el tehát a képletben az a foucault-i valóság, mellyel szemben a heterotrópia megfogalmazza önmagát, e rendszerben valóságként több egymástól eltérő életmodell (a továbbélő hagyományok, a Rákosi-ideológia, a kommunizmus eszmerendszere) értelmezhető, melyek közül azonban természetesen kiemelkedik a Rákosi-rendszer képviselte abszurditás. A forradalom összetett szerkezetének tárgyalásakor elengedhetetlen jelezni, hogy a dolgozatnak nem célja valamifajta domináns értelmezés megadása, nem törekszik tehát normatív és objektív állítások megfogalmazására. Egyfelől mert azonosul az első fejezetben vázolt elméleti kontextus alaptézisével, miszerint a múlt elmúltságából kifolyólag nem rekonstruálható, hanem csak konstruálható a történelem, másfelől mert termékenynek tartja az értelmezői szempontok változatosságából fakadó sokszínűséget, mely úgy tűnik, így valamilyen szinkronban is áll a vizsgált esemény konstruált szerkezetével. A forradalom kiemelkedő szerepe, egyetértve White nézetével, csak akkor válhat egy társadalmi beszéd tárgyává, ha teret és helyet biztosítunk a trauma feldolgozásának, és nem törekszünk azt autorizáltnak tételezett értelmekkel „elnyomni". A foucault-i megközelítésmód tehát lehetővé tette, hogy vázoljuk, milyen sajátos és komplex szerkezetbe rendezhetőek az 1956-os revolúció eseményei; hogyan mozdul el valós hely és idő, illetve heterotrópia és heterokrónia viszonya, sajátos mintázatot és viszonyhálózatot kölcsönözve a történéseknek. A certau-i elmélet pedig - mely, mint fentebb jeleztük szoros rokonságot mutat Foucalt gondolatvilágával - produktívnak mutatkozik a vizsgálódás felépítettségének, szerkezetének meghatározásához. E rövid és alapvetően osztott intervallum egyfelől nyilvánvalóvá teszi a jelen számára saját elmúltságából fakadó idegenségét, másrészt az értelmezés és az értelmező számára is explicit módon törvényszerűvé teszi az idegen megtapasztalását. Rendszerének rekonstruált tagoltsága és ennek értelmezése olyan körültekintő témaválasztást igényel, melyben a mikrotörténetek jelennek meg (egy) releváns vizsgálati módszerként és tárgyként. A periferikusnak 248