Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja A forradalom heterogenitását tovább fokozta, hogy részben 19- századi előképekhez nyúlt vissza, „klasszikus" nemzeti függetlenségi harcként állítva önmagát. Az eseményekben olyan archetipikus figurák vettek részt, mint a Jó, a Gonosz, a Bíboros, a Miniszter. 4 8 Ez a totalizáló olvasási mód jelenünkben is meghatározó, e megközelítésmód figyelmen kívül hagyja az események kevert jellegét, eredendő és szükségszerű összetettségét, és 1956-ot, mint a nemzeti, függetlenségi harcok egyik kiemelkedő darabját értelmezi. E megközelítésmód szükségszerűen megteremti a mítoszokat és a hősöket, és a hozzájuk kapcsolódó egyértelmű ideológiát. A megtorlás időszaka hasonló szerkezetű törések mentén olvasható. Kádárnak úgy kellett megszilárdítania hatalmát, hogy sem a párt, sem az őt lényegében árulónak bélyegző társadalom nem sorakozott fel mellette. Rövid pár hónap leforgása alatt többször is változtatott politikai céljain és módszerein. A forradalom leverése után bizonyos engedményekkel törekedett támogatásra bírni a revolúció híveit, azonban ez sem a keményvonalas rákosista erők hatalma és reaktiválódása, sem pedig a szovjet nyomásgyakorlás miatt nem volt életképes elképzelés. A szovjet vezetés és a „baráti" államok diktátorai megtorlást akartak, melynek elrettentő erejével törekedtek gátat vetni hazájukban a hasonló eszkalációnak. Azonban ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja a hatalmát ily módon megőrizni remélő vezető, meg kellett küzdenie a bíróságokon a szakemberhiánnyal, illetve „megbízható", törekvéseiben őt támogató emberekkel kellett feltöltenie e hivatalokat. 49 E kiemelt elemek is jelzik, hogy Kádár tehát nem valamifajta diszkréten körülhatárolható, politikai, eszmei krédó alapján hozta meg döntéseit, nem is egyszerűen opportunista módon, hiszen hite a Rákosi-rendszerben megingathatatlannak bizonyult. Míg a forradalom a szabadságharcokban találta meg legmeghatározóbb előképeit, addig Kádár a Rákosi-rezsim legtöbb elemét vette át és segítette túlélésüket egészen az 1960-as évekig. A heterogenitás fogalommal jelölt alapvető összetettségnek tehát meghatározó szerep tulajdonítható mindhárom, a vizsgálat számára kvázi diszkrét egységekre szabdalt időmetszetben. A heterotrópia és heterokrónia, fentebb érintett, foucault-i fogalmai produktív eszköznek mutatkoznak a revolúció megközelítéséhez. A forradalom e szempontrendszer felől értelmezve egyfelől szükségszerű törést jelent, mely megkérdőjelezi az adott rendet szavatoló struktúrák érvényességét és fenntarthatóságát, másfelől - jelen esetben - nemcsak a forradalom, hanem a fennálló, önmagát dominánsként elfogadtatni törekvő hierarchia is hasonló sajátosságokat mutat. Hiszen a 247
