Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja A „történet" célja egyfelől, hogy kiválasztódhasson egy olyan szempontrendszer, mely alkalmazkodik az 1956-os forradalom mint téma - természetesen nem immanens, hanem nyomaiban megjelenő - töréseihez, „megbicsaklásaihoz". Másfelől, hogy hatására a tételezett korpusz módosuljon, a megközelítésmódok logikai konzekvenciáinak engedve kiemelődjék, pontosabban létrejöjjön a vizsgálat tárgya. A forradalmak heterotróp és heterokrón szerkezetén belül mikrotörténetek rajzolódnak ki, miközben a forradalom okozta trauma folyamatosan válaszra kényszeríti a kortárs magyar történetírást, a pluralizmus vagy a kizárólagosság válaszára. Ahhoz azonban, hogy létrejöjjön egy az eseménysorokat rendszerezni segítő logosz (már önmagában aporetikus állítás), elengedhetetlen jelezni azokat a történéseket, pontosabban központinak tűnő problémaköröket, motívumokat, metaforikus szerkezeteket, melyeknek e korszak vizsgálatában a kortárs, reflexív, hazai történetírás alapvető jelentőséget tulajdonít. Ez az a pont, ahol a tanulmány rendszerében a kortárs, magyar történetírás szempontjainak és szövegeinek használata meg- és elkerülhetetlenné válik, a cél azonban változatlan, nem a témával foglalkozó történészi szövegek, szükségszerűen rangsoroló, történetének megalkotása, sem pedig a felhasznált textusok megközelítésmódjának elemzése, hanem az 1956-os események széttartóságához kapcsolódó történészi gondolatok ismertetése. 4 5 A forradalom előzményei, történései és részben következményei kapcsolhatóak egy transzparensnek tekinthető fogalomhoz. A meghatározó és mindhárom „idősávban" közös sajátosság kiemelésével rendszerezve és strukturálva a cselekményeket felrajzolhatóvá válik a revolúció egyik vagy egyféle története, az események sajátos mintázata. Mindhárom időmetszet alapvető vonása a heterogenitás, mind politikai, mind társadalmi, mind ideológiai értelemben. A heterogenitáshoz olyan jelzők és jellemzők társultak, mint bizonytalanság, a társadalmi hierarchia képlékenysége, átmeneti állapot, előképek komplex és sajátos rendszere. Az alábbiakban röviden annak megmutatására vállalkozik jelen tanulmány, hogy az 1956-os történésekben és azok idő-vonzáskörzetének eseményeiben hogyan vált transzparens és enigmatikus jellemzővé a komplexitásnak e sajátos, rendezetlen, ellentmondásoktól terhelt, többértelmű formája. A heterogenitás jelenségének kiemelése és fogalmi középpontként történő alkalmazása természetesen jelöli, hogy a dolgozat elsősorban a cselekmények összetettségére, pontosabban az értelmezések alapvetően jogos pluralitására helyezi a hangsúlyt, mértékadónak fogadja el a foucault-i nézeteket, melyek a forradalmat olyan 244
