Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja meghatározó referenciapontjának számító gondolkodók, valóság és történelem kérdéskörében megfogalmazott nézeteinek legjelentősebb elemeit jelzem. A történetírás és fikció viszonya, a történetíró szerepe és felelőssége „Felmerül a kérdés, hogy ha a történész munkája nem a múltbeli valóság rekonstrukciója, hanem szövegek létrehozásán keresztül a realitásról alkotott fikció megkonstruálása, akkor milyen kritériumok alapján dönthető el egy történetíró szövegéről, hogy az menynyire szakszerű, megfelelő, jó munka," 2 9 Haydn White történelem és fikció viszonyának tárgyalásakor abból az alapgondolatból vezeti le érvelését, hogy a történelmi tények nem kényszerítenek ki egyetlen autorizálható olvasatot sem. Véleménye szerint a forrásokból megismerhető tények nem alapozzák vagy határozzák meg az eltérő olvasati lehetőségek közötti preferenciákat, a döntéseket, melyeket a történészek eltérő ideológiai okokból tulajdonítanak az eseményeknek. A források feldolgozását egyfajta fordítási folyamatként elemzi, melynek során a rendelkezésre álló szöveges anyagok „átültetése", átformálása történik meg. E fordítási folyamat kizárja, hogy a múlt adott eseménysorának egyetlen, érvényes története szülessék meg. A fordítás a mindig szükségszerű hasadást jelzi „eredeti" és „átültetett" között. 3 0 Hiszen egyfajta transzformációs művelet, melynek során az eltérő nyelvbe, közegbe, időbe, a fordító személyes meggyőződései által is befolyásolva, íródik bele a múlt története. White így a történészi munka célját és felelősségét nem abban a törekvésben határozza meg, mely a múlt egyetlen, lehetséges, múlt és jelen közti időszakadékot figyelmen kívül hagyó, eseményt és történetét lényegében egy koherens és megingathatatlan jelrendszerként (jelölt - esemény, és a hozzá egyértelműen társítható, a két jel alkotó közti különbséget szinte felszámoló jelölő - a történész szövege) kezelő elbeszélést fáradozik megkonstruálni. 3 1 A történetíró szerepeként az értelmezések pluralitásának hangsúlyozását és e sokszempontúság védelmezését definiálja. Figyelmeztet arra, hogy a traumatikus történelmi szituációk egyik legveszélyesebb „kezelési módja", ha egységes, kényszerítő erejű narratívába szervezzük az adott 238
