Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja történész feladata, azonban Foucault a hangsúlyt elsősorban azoknak a jelenségeknek, eseményeknek, történéseknek a vizsgálatára fektette, melyek valamilyen értelemben periferikusként értelmeződtek az adott kor kontextusában. E sajátos szempont segítségével jelezte a regnáló hierarchia felépítettségét, működésének meghatározó mechanizmusait. 2 3 Eltérő terek című szövegében bevezeti a másság egyik meghatározó fogalmát a heterotrópia terminusát. 2 4 A tanulmány vázlatos hely klasszifikációja három helytípust különít el: az utópiát, a heterotrópiát, illetve a mindennapinak sorolt helyet. Az utópia és a heterotrópia egyszerre áll szoros kapcsolatban és kerül feloldhatatlan ellentmondásba a mindennapival. Az utópia lényegileg irreális teret jelöl, míg a heterotrópiák reális helyként kiforgatják a kultúra „belsejében" fellelhető mindennapi helyeket. Foucault a tükör példáján érzékelteti a heterotrópia és utópia működését és viszonyát. A tükör egyszerre utópia, illetve heterotrópia. Utópia, mert olyan helyen pillantom meg magam, ahol nem vagyok, illetve heterotrópia, mert a tükör nagyon is valóságos tárgy, mely úgy tünteti fel, mintha én arról a helyről hiányoznék, ahol vagyok, és onnan szemlélném magam, ahol nem lehetek, hogy pillantásommal felépítsem magam a valós helyemen. Foucault egyértelműen heterotrópiának tekinti a „természetközeli társadalmakban" 2 5 azokat a helyeket, melyek a határ- vagy válsághelyzetbe jutott személyeknek voltak fenntartva, akiket el kellett különíteni az egészséges, „normális" emberektől, illetve helyektől. A 19. századtól hasonló elkülönítési célt szolgált a börtön, az elmegyógyintézet, vagy az idősek otthona. A heterotrópia időbeli megfelelője a heterokrónia, mely a térhez hasonló szakadást eredményez az idő szövetében. A forradalmak szempontjából e két - a másságot megnevezni hivatott - terminus rendkívül produktívnak ígérkezik, hiszen a fennálló rend kritikája mindig kikezdi annak térben és időben is megnyilvánuló szerkezetét. Certeau gondolatrendszere számos ponton szoros rokonságot mutat Foucault megközelítésmódjával, mindketten a periferikust, az idegent vagy a másikat helyezik vizsgálódásuk fókuszába. Ám míg Certeau kvázi analogikus viszonyt tételez e szubverzáló erejű mikrotörténetek és a hatalmi struktúrák viszonya, illetve az emberi psziché működési mechanizmusa között - így elsősorban ezen epizodisztikusnak tűnő eseményekre és azok újbóli „felbukkanásának" transzformációjára koncentrál -; addig Foucault a felforgató jelenségek segítségével az adott kor komplex gondolatrendszerét, hatalmi struktúráját törekszik megkonstruálni. 238
