Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja tika, mely az esemény megfogalmazottságakor kezd működni. így Koselleck eltérő időrétegeket különít el egymástól, melyek természetesen nem diszkrét módon működnek. „Az időréteg bár nem közvetlenül mozgásra utaló, de hasonlóképpen térbeliesítő metafora; amely miközben az idő képzetét pluralizálja, ráirányítja figyelmünket a különböző időtartamok és a különféle eredetek együttállásának lehetőségére. Az időrétegek a kőzetek földtani rétegződéséhez hasonlóan, azt teszik láthatóvá számunkra, hogy egy »időmetszet« konkrét pillanatában többféle idősík lehet jelen egyidejűségében és aktivitásában."

1

9 Az antropológiai dimenzióhoz társítható időréteget Koselleck irreverzibilis egyszeriségnek tekinti, melynek antropológiai kulcsszava a meglepetés. „A szinguláris esemény váratlansága, a biológiai reakciókban is mérhető meglepetés mintegy előhívja a tapasztalatot, amely egyúttal egy történet előhívását is jelenti; ezzel szemben viszont a felhalmozott, akkumulált tapasztalat középtávon strukturálja a történeteket."

2

0 A meglepetés antropológiai tapasztalata a történelem idegen-tapasztalatáig jut el, „a történelemmel való szembesülésben mindig a másik, az idegen tapasztalatával való találkozást hozza létre".

2

1 Koselleck érvelésében hangsúlyossá válik egy olyan terminus-csoport (főnév vagy/és jelző), mely jelentős szerepet tölt be a kortárs történelemelméletben (is). Az idegen, idegenség, másság fogalmai egyfelől olyan etnológiai és antropológiai dimenziókat nyitnak meg, melyek produktivitással kecsegtetik a historiográfia diszciplínáját, másfelől eltérő szempontrendszerű vizsgálatokban is központi szerephez jutnak. E terminus-csoport több szempontú körbejárása a tanulmány választott vizsgálati korpusza miatt elengedhetetlen, hiszen egy forradalom szinte evidens módon mindig a mássághoz, a nem azonos megmutatkozásához és megmutatásához kötődik. Pontosabban a revolúció olyan történelmi törést eredményez, mely a fennálló társadalmi, politikai, összefoglalóan hatalmi struktúrák átrendezésére, felülvizsgálatára törekszik, így megkérdőjelezi a domináns, hierarchikus rend önazonosságát és legitimitását a más szempont, érdek, cél megjelenítésével. Michel Foucault talán az idegen és másik vizsgálatának egyik legemblematikusabb teoretikusa. A francia történész, filozófus hasonló alaptézisekből és problémakörökből bontotta ki elméleti rendszerét, mint White, illetve Ankersmit.

2

2 Nézete szerint sem valamifajta objektívnek és kizárólagosnak tételezett, „áttetsző nyelviségű", neutrális múlt konstmkció létrehozása a 235