Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja jelenben szöveggé formálni, és a múlt elmúltsága miatt hozzáférhetetlen, eljutott a narratív szubsztancia elméletéig. A narratív szubsztancia a történeti szövegek azon sajátos vonását jelöli, hogy források, dokumentumok alapján a szakember összeszerkeszt egy történetet, mely azonban semmilyen módon nem igazolható a felhasznált dokumentumokkal, így nem tekinthető az elmúlt valóság egyetlen lehetséges történetének. A narratív szubsztancia biztosítja a szempont egységét és koherenciáját a verifikálhatatlan szövegben. E fogalom árnyaltabb körvonalazásához elengedhetetlen az ankersmiti reprezentáció-nézetek ismerete. E téma azonban a fikció és történelem viszonyát körbejáró fejezet szerves része. Az Ankersmit által a történettudományban problematikusnak tételezett út, a hermeneutikai szempontrendszer azonban egy termékeny vizsgálódás alapját szolgáltatja Koselleck elméletében. E megközelítésmód jelzése több szempontból is szükségszerű. Egyfelől szemléltethetővé válik, hogy azonosnak sejlő terminusok (hermeneutika) milyen más jelentésmezővel rendelkeznek eltérő elméleti struktúrákban, másfelől Koselleck a nyelvi dimenzió (retoriticitás) hangsúlyos problematizálásán túl egy másik, antropológiai szempontot emelt a történettudományok diskurzusába. Koselleck tehát a hermeneutika más fogalmával dolgozva építi fel saját történelemelméleti rendszerét, melyet elsősorban a white-i fordulathoz kapcsol; ahhoz a ponthoz, mikor a történetírás rádöbbent önnön nyelvi kereteire és e keretek meghatározó, szövegkonstruáló erejére. Koselleck a hermeneutika fogalmát általánosan mint a szöveghez való viszonyulás és az értelmezés szükségszerűségének kvázi gyűjtőfogalmát alkalmazza. Koselleck White történelemelméleti meglátásait azért tartja meghatározó jelentőségűnek, mert azzal, hogy felismerte a historiográfiai szövegszerkesztés tropológiai meghatározottságát, beláthatóvá tette a nyelvi megjelenítés korlátozottságát is, hiszen a történész adott narratív sémák közül választva egy előzetes tropológiai választás szerint meghatározott jelentésminta mellett dönt. Koselleck azonban továbbmegy White tézisén miszerint a történelmi szöveg egyes elemeinek szelektációjáért és kombinációjáért, jelentésességéért az alkalmazott jelentésminták felelnek, és a hermeneutikai dimenziót egy antropológiaival egészíti ki. Ennek értelmében a történelmi esemény antropológiai, az egyénnel megtörténés vagy cselekvés olyan fizikai, mentális reakciókat vált ki, melyek kivonják magukat a hermeneutika értelmezői sablonjai alól. Koselleck meglátása szerint e dimenzióra épül rá a hermeneu234