Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" lémája, az európai színjátékművészet kialakulása-fejlődése - eleinte még szigorúan a társadalmi osztályok történelmi egymást váltását követve, az osztályharc kísérőjelenségeként -, a színjátszó alkotói folyamatának többféle megközelítése. Az elméleti fejtegetések vezérmotívuma - a múltban, a jelenben és a jövőben - egyaránt a színjáték (amelyet a társadalom formál) társadalomformáló lehetősége, kötelessége. A leginkább brosúraszerű a legkorábbi, az 1935-ben ismeretterjesztő szándékkal készült összefoglalás, a mindössze huszonkét oldalas Színház és munkásosztály. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában, A Színpad Könyvtára című sorozat második köteteként jelent meg. A már említett másik fő témakört ölelte föl az egy év múlva, 1936-ban (szintén A Színpad kiadásában) publikált A színészi képzelet fejlesztése című műve. Hont Ferenc azonban ezt a gondolatmenetet egyelőre nem folytatta, sőt valószínűleg zsákutcának tekintette. 1938-ban ugyanis megjelent németül Sztanyiszlavszkij A színész munkája önmagán című posztumusz műve. Hont elolvasta, és el kellett ismernie, hogy az orosz rendező túlságosan hasonló megközelítéssel, de jóval alaposabban dolgozta föl a színészelmélet és -gyakorlat témáját, mint ahogyan ő. Ezért, mint arra később még jól emlékezett: „Megsemmisítettem éveken át készített kéziratomat." Az igazán fontos mű azonban már készülőben volt. Ebben is Radnóti Miklós kedves és találó verse igazíthat el bennünket. Már 1932-ben ezt írta Hontról: „Drámatörténet épül benne, / új szempontú és / ötkötetes, azt vacsorázza." Ennek a tervezett sorozatnak az első kötete lett az 1940-ben a budapesti Officina Kiadó gondozásában megjelent Az eltűnt magyar színjáték. Ami az öt kötetet illeti: a kiadvány végén meghirdették a további köteteket: II. A népi színjáték. Színjátékszerű szokások a középkorban. III. írott dráma, íratlan színjáték. A magyar dráma kialakulása. Színjátéktípusok a 16. és 17. században. IV. Magyar színjátékhagyomány. Dráma és színjátszás a 18. és 19. században. Összefoglalás. Feltűnő lehet, hogy az „osztályharcos" elméleti előzmények után miért szólalt meg egy ilyen egyértelműen nemzeti hangvételű munkaterv. A magyarázatot valószínűleg a Komintern 1935. július 25. és augusztus 20. közötti VII. Kongresszusának határozata adja meg. Ekkor ugyanis (a Magyar irodalom története című kézikönyv korismertető fejezete értelmében) a fasizmus feltartóztatásának és leküzdésének követelményeiből kiindulva a kommunista és munkáspártok fő feladatát nem a proletárdiktatúra közvetlen megvalósításában jelölte meg, hanem abban, hogy hozzanak létre harci szövetséget minden haladó hazafias erővel együtt a fasizmus ellen. 164