Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" gyar történelem »legpozitívabb fordulatának« évei egyben az ötvenes évek iszonyatának - Aczél élete legnegatívabb fordulatának - előkészítő évei. Aczélnak, a mintakádernek a története egyben balekságának, naiv bűnrészességének a története is, s baleksága története a negatív fordulat után is folytatódik a börtönben [ezt Hont, kevésbé exponált lévén, megúsztál, és még a rehabilitáció után és a börtön után is marad belőle annyi, hogy az iszonyatos tényeknek a XX. kongresszuson felmutatott válogatása is villámcsapásként éri Aczélt." Hont maga is érezte a politikai élet belső zavarainak, a kiéleződő „frakciózásnak" az előszelét: 1948 decemberében „fölülvizsgálatot" kért maga ellen a pártközpontban. A következtetés: „Pártomhoz hű vagyok, benne élek, bennem él." (Napló, 1948. december 31.) 1949. január végén a „jobbés baloldali elhajlásokról" írt cikket. De a júniusi nagy leleplezés mégis váratlanul érte. Talán nem is értette. Először 13-án reflektált az egyre feszültebb politikai helyzetre: „Megdöbbentő a trockijista ügy, részleteket még nem ismerek. R[ajk]-on és néhány már ismert néven túlgyűrűzik az egész ügy." Csak ebben az összefüggésben érthető viszont a fent már teljes egészében idézett, Rákosihoz írt levele július 24-én, válaszképpen egy őt támadó újságcikkre. A levél tulajdonképpen kétségbeesett védekezés az indokolatlan vádak ellen. Senkit nem nevez néven, hogy kiket tart esetleg pártellenesnek. Valószínűleg egyetlen célja, hogy hűségét bizonyítsa a párt vezetése iránt. Nyilván úgy érezte, hogy veszélyben forog szabadsága. Néhány nap múlva megjegyezte: „Lehet, hogy kinyírnak. Bízom a Pártban." Ez az a tavasz, amikor Rudas László cikkével elindul a hírhedt „Lukács-vita", amelyben nem csekélyebbel vádolták meg a filozófust, minthogy „figyelmen kívül hagyja a marxista elemzés szabályait", hogy „a legtisztább legmetafizikusabb idealizmust képviseli", hogy „pártonkívüli, objektivista álláspontot képvisel" és - ami valóban életveszélyes vád - hogy „megrágalmazza Lenint". Ekkor, 1949-ben került börtönbe Aczél György és maradt benn 1954-ig. Szeptemberben hajtották végre a népbíróság halálos ítéletét Rajk Lászlón, Szalai Andráson és Szőnyi Tiboron. Közülük az első kettő Hont közvetlen ismerőse-barátja. 1950 januárjában „írásos önkritikát" kértek tőle. Méghozzá közvetlen köre: Kállai Gyula, Révai József, Losonczy Géza és a minisztériumból Berczeller Antal. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála - mint annyi más kommunistát - Hontot is mélyen megrendítette; mégis megfogalmazta a ma már számunkra szinte groteszkül hangzó személyes elhatározást: „az egyedül helyes sztálini irányt" kell követni. Azt tapasz161