Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" talta azonban, hogy az illegális köréhez tartozókat, a Független Színpad volt tagjait kezdik a háttérbe szorítani. Közéjük tartozott Szendrő Ferenc, Jákó Pál, Ács Rózsi - őket „száműzték" a szakmából. Vita tört ki Háy Gyula és Kende Péter között; Hont ezt szintén előjelnek minősítette: „Nem szólok hozzá, még nincs itt az ideje. Ez csak előszele a robbanásnak a kulturális területen" - írta Naplójában 1953. október 10-én. Egy évvel később, 1954 vége felé megkezdődtek a rehabilitációk. Éppen a párttagoknak kellett újra tájékozódni. Hont Ferencet meglátogatta a frissen szabadult Kállai, és elmondta, hogy bár felajánlották neki, nem vállalja a népművelési miniszterhelyettességet. 1955 májusában Hont kritikát írt az Irodalmi Újságba, melyből azonban, mint feljegyezte: „a jobboldali színházpolitika ellen irányuló mondatokat törölték". Naplójából egyébként érezhető, hogy egyre határozottabban a párt baloldalával azonosult, bár még mindig árnyaltan fogalmazott: „a hazai sajátosságokon alapuló kulturális politikára van szükség". Az 1956-os év újabb sokkot okozott számára is. A leginkább az, amit „Sztálin újjáértékelésének" nevezett, mert ez a folyamat, mint írta: „a jó elvtársakat is megzavarja. Erősen kell a lábán állnia annak, aki a helyes úton akar továbbhaladni." (Napló, 1956. április 1.) Mindenesetre levonta a következtetést, hogy az országosan elindult „rehabilitációk" során a pártvonalon is változásoknak kellene beállnia: „A félreállított illegálisoknak el kell foglalniok megfelelő helyeiket a »tapasztaltmoszkvaiak és az értékes, de csakis az értékes fiatalok helyes irányában". Május végén hosszú megbeszélést folytatott a saját ügyében is: „Nem kértem semmit, csak politikai benyálazásom tisztázását [...], hogy a rehabilitációs határozat, amely szerint nemcsak a volt bebörtönzötteket, de azokat is, akiket igazságtalanul háttérbe szorítottak, ugyanolyan szintre kell visszahelyezni, mint azelőtt voltak, személy szerint Hontra is vonatkozik." (Az, hogy önmagát a Naplóban harmadik személyként, mintegy elidegenítve említette, lehet a délutáni megbeszélés közvetlen, némileg ironikus felidézése.) Megkapta az elégtételt. Június 14-től kezdve a pártközpont kulturális osztályának munkatársa. „Mégis szép és jó ez. Újból saját területemen dolgozhatom - írta a Naplóba - a pártban, a pártért." Úgy vélte, hogy előbb a pártban kell megnyerni a csatát, sőt csaták sorozatát: „a bürokrácia, a szektásság, a dogmatizmus, stb. ellen, csak azután vívhatjuk meg sikerrel a küzdelmet a jobboldali, restaurációs, pártellenes törekvések ellen". Ortutayval együtt hozzákezdett a valamikori Történelmi Emlékbizottság felélesztésének előkészítéséhez. Júliusban jó érzéssel regisztrálja, hogy a politikai bizottság162