Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében filmet, majd szeptember 15-én az érdeklődők a Nemzetiben a Bánk báni tekinthették meg. 34 5 A díszelőadások huszonnyolcezer forintos költségét a Népművelési Minisztérium fizette. 34 6 A Színház- és Filmművészeti Szövetség harmadik konferenciáját 1952. november elejére tervezték, végül 1952. december 13-14-én rendezték meg. 34 7 A szakmai fórumot eredményesnek tartották, a hosszas viták a magyar dráma és a Sztanyiszlavszkij-rendszer kérdéseit, az írók és a színház kapcsolatát, a rendezők és a színészek munkáját érintették. A múlt évi dúlt kedélyek elcsitultak, „számos ellentét, ellenséges vagy téves nézet nem nyilvánult meg". 34 8 A Szövetség - a Vidéki Színházak Ünnepi Hetének vitáitól eltekintve - ezen a gyűlésen működött elsőként a színházi terület tényleges elvi irányító szerveként. A hivatalos értékelés szerint a konferenciát megelőzően a Szövetség inkább szervezeti keretet jelentett a viták tekintetében, s nem foglalt állást az egyes kérdésekben, nem szabta meg a fejlődés irányát. A tanácskozás után ez megváltozott. 34 9 A konferencia eredményeiben jelentős része volt annak a közvetlen segítségnek, amelyet a Szövetség Révaitól, a KV Agitációs és Propaganda Osztályától és a Népművelési Minisztériumtól kapott. 35 0 Hogy ténylegesen miben állt ez a segítség, azt nem részletezték. Az eredmények ellenére szembe kellett nézni a korszak visszatérő problémájával: a kortárs magyar drámairodalom kérdésében a konferencia vitái sem szolgáltak megoldással. Sem a drámaíró, sem a dramaturgiai munka feladatait nem érintették megfelelő mélységben. Kevés író vett részt a tanácskozáson, még kevesebben szólaltak fel, a színészek pedig most sem foglalkoztak a kérdéssel. A dráma ügyének rendezésére a Népművelési Minisztérium Színházi és Irodalmi Főosztálya - az írószövetség és a Színházés Filmművészeti Szövetség közreműködésével - Dramaturgiai Konferenciát rendezett 1953 tavaszán. A konferencia - sok egyéb kérdés mellett - a színdarab-irodalom kérdéseit és a Színházi Főosztály mulasztásait is meg akarta tárgyalni. A konferencia azonban a múlt felhánytorgatásává silányult, a művészek vádaskodásai közepette zajlott le. A színházigazgatók, a rendezők és a színészek - Gellért Endre, Téri Árpád és Horváth Ferenc kivételével nem vettek részt a vitákban. Úgy ítélték meg, hogy a konferencia torzképet festett a magyar irodalomról, mert „a felszólalásokból úgy tetszik, mintha az irodalom kizárólag Hegedűs, Tabi, Háy, Földes, egyszóval a sértett és nem túl tehetséges írókból állna, - tekintettel arra, hogy a sikeresen működő drámaírók közül egyedül Urbán szólalt fel". 35 1 117
