P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

A testbe zárt szavak egy felismerési folyamat, amelyben egy párhuzamos beszélgetéssorozat van segítségére Arnholmmal, régi barátjával. Arnholm tehát voltaképpen Wangelen, a férjen keresztül tudja teljesíteni azt a feladatot, amiért idehívták, azt, hogy beszéljen Ellidával a múltról. Wangel tehát ilyen értelemben is mediátori szerepet tölt be. Lyngstrand ugyan megakadályozta a közvetlen beszélgetést, viszont Wangelen, mint médiumon keresztül mégiscsak megvalósul, hiszen Wangel, mint egy szupervizornak, mindenről részletesen beszámol Arnholmnak. Hogy Wangelben is lezajlott valami, azt csak a terápia vége felé meri bevallani: Eddig még nem ismertelek igazán. Mélyen. Most már egyre világosabb, egyre tisztább minden.

4

2 Ellida elbeszélése során két fontos dolog történik. Egyrészt feltárni egy addig ismeretlen múlt, amelyben titkos történések, feldolgozatlan érzelmek és vágyak kerülnek felszínre, mely az Idegennel való kapcsolata köré rendeződik, másrészt újraértelmeződik és újraértékelődik az a múlt is, amely eddig mindkettőjük számára ismertnek tűnt. E szakaszokban megismert feltárulkozás során derül ki többek között, hogy Ellida számára két meghatározó traumatikus esemény történt: az egyik jelen házasságkötésének a módja, a másik anyasága. A darab végére mindkettő új alapokra helyeződik. Egyik sem volt ismeretlen az orvos-férj számára, megélésének és értelmezésének módja felesége részéről azonban igazán megdöbbenti. Ennek során ugyanis azzal szembesül, hogy eddigi feltételezésével ellentétben közös gyermeküknek nem a halála, hanem születése volt elsősorban traumatizáló Ellida számára, egyrészt azáltal, hogy bűntudatot ébresztett benne elhagyott, de valamikor szabadon választott kedvesével szemben (lásd mindig az ő szemét vélte felfedezni a gyerekében), másrészt, mert erre a szerepre nem volt érett és felkészült. Ami azonban még felkavaróbb Wangel számára, hogy Ellida házasságkötésüket is merőben másként fogta és fogja fel, s azt egy szabályos üzletként értelmezi, melyben az apja eladta őt egy idegen, bár megbízhatónak tűnő férfinak. Többszöri ülésük révén jutnak el ahhoz az egyedüli megoldáshoz, hogy Ellidán csak az segíthet, ha visszakapja elvesztett szabadságát, és szabad akaratából választhatja meg, hogy hol és kivel akar élni. Ellida a terápia során - noha átmenetileg romlik állapota - fokozatosan megszabadul kínzó gondolataitól és érzéseitől, és komoly változáson megy keresztül, míg végül saját akaratából és elhatározásából képes nővé, azaz feleséggé, anyává és otthonteremtővé válni. Egyelőre olyan nővé, amilyenné a társadalom elvárásai invitálják. Úgy tűnik ugyanis, s ez már a Nórában és a Kísértete&ben is látszott, hogy az Ibsen-darabokban nemcsak azok a nők érzik magukat kalitkába zárva, akik el akarnak, vagy kényszerülnek térni a hagyományos női szereptől, mint Rebekka West és Hedda Gabler, hanem azok is, akik nem lázadnak ez ellen, csak annak bevett gyakorlatát bírják rosszul. 4

2 Ibsen, 1978, 80. 45