P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina Szabadság és választás Mindenkinek, aki szabad akar lenni, önmaga által kell azzá válnia 4 3 Ellidára felszabadítóan és gyógyítóan hatott a választás lehetőségének felkínálása, ami Kierkegaard óta az egzisztencia megteremtésének első számú fokmérője és feltétele. Úgy tűnik, tudott is vele élni, de legalábbis megnyugtatta, és lehetőséget teremtett saját individualizációja szempontjából. Önmagára talált, feladatot és helyet kapott az életben és megszabadult a „talking cure" hatására egy régóta nyomasztó bűntudattól, mely részben saját vágyakozására vonatkozott, részben pedig arra, hogy hűtlen lett egykori, szabadon választott kedveséhez. De megszabadult a végtelen szabadság fenyegető lehetőségétől is, ami ismeretlensége folytán számos veszélyt rejt, és elfogadása rendkívüli bátorságot igényel. Ibsen nőalakjai azonban csak akkor képesek ember feletti bátorságot tanúsítani, ha egy alkotó munkát végző férfi szorul segítségükre, miközben erkölcsi feddhetetlenségük biztosítva van (például Rebekka West és Elvstedné), azaz cserébe lemondanak női vágyaikról, s mint aszexuális lények biztosítják a férfi mellett a szellemi és érzelmi hátországot. Amennyiben ez a kényes egyensúlyi helyzet felborul, mint történt Rebekka és Rosmer, majd Hedda Gabler és Lövborg között, akkor azonnal pusztító mechanizmusok lépnek életbe. Bizonyos értelemben Ellida választása is egyfajta megfutamodás saját vágyai elől, hiszen a darab egész metaforahálója a szabadságról szól. Ám ez a döntés ugyanakkor némi életképességről és a civilizált világhoz való alkalmazkodásról is tanúskodik, hiszen Ibsen az Idegent a konvencionális értékeken belül olyan félelmetesnek és veszélyesnek rajzolta (lásd kiismerhetetlen identitás, gyilkos múlt). Ez sem egyedülálló jelenség az ibseni életműben, és közvetlenül abban a három darabban sem, ami ennek a fejezetnek elsődleges tárgya. Hedda vágya szintén egy társadalmilag veszélyes, azaz önsorsrontó, deviáns férfi iránt ébredt fel, hacsak pillanatokra is, aminek követése gyakorlatilag öngyilkosság lett volna számára. Hilde Wangel vágya a Solness építőmesterben szintén veszélyes és halált hozó. Ahol azonban a legbeszédesebb a női vágy pusztító ereje, az a Kis Eyolf melyben Rita vágya a gyermek egészségébe, majd életébe kerül. Ha valamiért köze lehet az ibseni nőalakoknak a kor femme fatale képéhez, akkor annyiban, hogy a női vágy artikulálásához itt is ilyen erős szorongás társul, persze természetesen projekció formájában: a férfi gyilkos erejű szorongását a nő pusztító erejű vágyára vetíti, mint a századvég drámairodalmában olyan gyakran. Ezekben a darabokban, csakúgy, mint az említett mesékben, az a kép rajzolódik ki, hogy nem maga a vágy veszélyes tehát, hanem az a vágy, mely nincs megfelelően kontrolláló férfikezekben. S itt csatlakozhatunk vissza az északi balladák sellőtörténeteihez, ahol a fiatal lány útközben valamely démon hatal4 3 Wagnert idézi Nietzsche, in: A vidám tudomány, 102. 46
