P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak A Nóra és Helmer között a darab végén elhangzó néhány emberi mondat itt tehát egy vallomássorozattá bővül, melynek egyértelmű célja Ellida állapotának megértése, és hisztériás tüneteinek orvoslása. Oliver Gerland elemzi, és végigköveti könyvének vonatkozó fejezetében 3 5 a vallomás szerepét a Hedda Gablerben és a Solness építőmesterben, de A tenger asszonyára nem tér ki részletesen, arra csak mint előzményre utal. Ezért is foglalkozom most részletesebben a vallomás alakulásával ez utóbbi darabban. Ellidát az expozícióban úgy ismertük meg, mintha csak félig élne. Majd megtudtuk, hogy néhány éve - pontosan nem tudni, mióta - különös lelkiállapot uralkodott el rajta: először úgy tűnik, azóta, hogy meghalt a gyereke, majd azt hisszük, azóta, hogy megszületett, végül kiderül, hogy valószínűleg azóta, hogy a gyerek megfogant. Állapotának legfőbb jellemzője az elvágyódás és a boldogtalanság: nem találja helyét és szerepét ebben az életében, s mint nő, megtartóztatja magát férjétől, bár azt állítja, hogy szereti őt. Egyetlen önterapikus tevékenysége, hogy naponta hosszan úszik a tengerben, bár az is inkább kényszer, mint öröm számára, hiszen ezt a fjordot szűkösnek találja a nyílt tenger végtelenségéhez képest. Állapota olyannyira feltűnik a magát leginkább alkohollal vigasztaló orvos férjének, hogy egyre komolyabban töri azon a fejét, milyen változtatások segíthetnének felesége állapotán, s többek között meghívja házukhoz Ellida korábbi udvarlójának vélt régi barátját, Arnholmot, egy másik férfit, a házban vele élő három nővel szemben. Furcsa gesztus ez egy férj részéről, mint orvos azonban jó irányba puhatolózik: felismeri, bár nem pontosan, hogy felesége rossz lelkiállapotának oka a múltban keresendő. Gyógykezelésként pedig, hogy házában továbbra is béke és nyugalom, valamint vidámság honoljon - valószínűleg egyre erősebb -, nyugtatókat ír fel Ellidának, aki ettől (is) testetlenül bolyong a számára idegen házban. Testetlensége szépen fogalmazódik meg a már említett sellő képben. Ellida azonban, mint azt Saari 3 6 mellett többek között Elinor Fuchs 3 7 is kifejti tanulmányában, a darab elején némaságra van ítélve. Wangel az első felvonásban a mindentudó férj és orvos szerepében tetszeleg, akinek nem is kell semmit sem mondani, anélkül is tud mindent. Az egyetlen ember, akivel Ellida tudna beszélni, aki felé megnyílna, az Arnholm, a frissen érkezett régi udvarló. Ebben a darabban tehát a messziről jött szereplő: férfi, sőt, az Idegen érkezését is ideszámítva: két férfi, két korábbi kérő. Ellidát, csakúgy, mint majd Heddát, három potenciális partner veszi körül: egy múltbéli homályos, szinte gyerekszerelem, mely a társadalmi konvenciókon kívül helyezkedik el, egy picit tébláboló, a dolgot elügyetlenkedő kérő Arnholm személyében, és a jelenlegi férj, aki csupa jóindulat, de a társadalmi konvenciók rabja. Mindemellett az ibseni férjek közül a legtoleránsabb, legodafigyelőbb és legalkalmazkodóbb. 3 5 Gerland, 1998, Chapter 5. 3 6 Saari, 1997. 3 7 Fuchs, 1998. 43
