P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina het, hogy milyen szavakat. 3 3 A módszer jelentősége abban rejlik, hogy a szó, mely eddig férfi privilégium volt, most a nőnek is felkínáltatik, mégpedig önmaga integritásának megteremtése céljából. Ez azt jelenti, hogy a női individualizáció ezentúl nemcsak a testen, hanem a szavakon keresztül is létrejöhet, ami ezzel rendkívül bonyolulttá teszi a korábbi prokreációs szerepkörhöz való viszonyulást. Hiszen ha csak Ibsen nőalakjait nézzük, azt látjuk, hogy náluk ez a kettő, a nő szellemi és biológiai szerepe élesen szétválik, mint ezt Nóra és Rebekka West példája is jól mutatja. Sőt, mindkét típus még további erővonalak mentén is továbbhasad. Az egyes darabokból az a kép rajzolódik ki, hogy ha a nő segít a férfinak alkotni, akkor maga nem lehet kreatív (ez lényegében minden esetben így van). Ha viszont ő maga kreatív, akkor nem képes nőként társa lenni a férfinak (ezt mutatja például Rebekka West és Hedda példája). Az anya (Rita Aimers), a múzsa (Irene) szintén nem lehet szerető is, a gondoskodó, szervilis típus pedig nem lehet egyszerre anya is (mint Lindéné, Elvstedné, Tesman kisasszony). S a sor tovább folytatható. Ibsen, mint diagnoszta pedig, a „talking cure" segítségével próbálja kibogozni ezeket az összekuszálódott szálakat. A drámai műfaj, mely dialógusokra épül, eleve rokonságot mutat a beszédterápiával mint technikával. Ibsen utolsó 12 darabjában azonban ennél sokkal több történik, és a „talking cure" lényegében ezeknek a daraboknak a meghatározó logikai vázát alkotja. Az egész folyamat lényegében a Nóra utolsó felvonásában Nóra és Helmer beszélgetésével kezdődik, ahol olyasmiről és úgy esik szó, ahogyan korábban sohasem: Nóra: Nyolc éve vagyunk házasok. Nem tűnik fel neked, hogy nekünk kettőnknek, neked meg nekem, férjnek és feleségnek, ez az első komoly beszélgetésünk egymással? 3 4 Onnantól kezdve, hogy Nóra átlépi a küszöböt, a Kísértetektői a Rosmersholmon át a Heddá ig, mindenhol a múlt verbális feltárására és újraértékelésére kerül sor, mely lavinaszerű felismerésekhez vezet. Wangel doktor és Ellida beszélgetése, mint említettem, Nóra és Helmer beszélgetésének folyománya, ám lényegesen túl is mutat azon, és már sokkal inkább a freudi orvos-páciens viszonyhoz hasonlítható. Wangelt eleve az orvos pozíciójában ismerjük meg, s Ellida hozzá való viszonya is inkább egy elemi függéshez hasonlítható, mint egy férj-feleség kapcsolathoz. Ellida „betegsége" is kezdettől fogva nyilvánvaló, s a két férfi - Wangel és Arnholm - legfőbb beszédtémája, mint egy orvosi konzultáció esetében. 3 3 Azóta is foglalkoztatja a pszichoanalitikus és a feminista Freud-kritikát, hogy azok a „szavak" nem a férfi gondolkodás kivetülései voltak-e a női lélekre. Freud maga is elismerte, hogy az ügyben nem lát egészen tisztán (1. Über die Weiblichkeit, 1931). Hozzá kell tenni, hogy ebben az esetben is, mint olyan sokszor máskor is, a gyakorlat nem mindig követi az elméletet. 3 4 Ibsen, 2002, 86. 42
