P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina zott fel. Az egyik Agnete és a víziszellem 2 9 története, melyben egy olyan fiatalasszonyt csábít magához a víziszellem, akinek már gyerekei vannak, de vágyik a szabadságra. Egy idő után azonban visszavágyik földi életébe, de a szellem már nem engedi el magától. A másik, ezzel éppen ellentétes irányú, ám sokkal közismertebb történet A kis hableány meséje, aki sellőként földi herceg után vágyik, s ennek érdekében emberi testet, s főként lábakat szeretne. Hogy ezt megkaphassa, legfőbb csáberejéről, gyönyörű hangjáról kell lemondania. S amikor találkozik végre a herceggel, meg sem tud szólalni, s ezért nem tudja elmondani, hogy ki is ő valójában. Hangjával identitását is elvesztette. Amikor Ellida csöpögő hajjal, egyenesen a tengerből érkezve lép a színpadra, a két történet kombinációjával találkozunk: egyrészt a sellővel, aki elvesztette hangját, és szeretné elmondani történetét, másrészt a partra vetett sellővel, aki visszavágyódik a végtelen tengerbe, a korlátlan, ám veszélyekkel teli szabadság birodalmába. A kísértő múlt 1. Az utolsó 12 Ibsen-darabban - s ebben hasonlít a norvég szerző Csehovra - a szereplők leggyakrabban változatlan helyszínen, egy meghatározott és léptékében is korlátozott térben összezárva léteznek. Párbeszédeikből tárul fel fokozatosan, legtöbbször balladaszerű talányossággal, de ugyanakkor nagyon is racionálisan felépítve a múlt, aminek feldolgozása is az ezt követő beszélgetésekre épül. Sandra Saari egy korábbi tanulmányában 3 0 fejti ki a Hedda Gabierelemzése során, hogy számos Ibsen-darabnak az a strukturális felépítése, hogy egy múltbeli negatív eseményt, traumát, bűnt vagy kívánságot kell a darab során felidézni és újraélni ahhoz, hogy annak nyomasztó hatása feloldódjék. Ilyen bűn volt Nóra váltóhamisítása, Alvingné szeretetlensége férjével szemben, Beate öngyilkosságba hajszolása Rebekka West részéről, vagy Rita Aimers vágya a Kis EyolJ ban, hogy „bárcsak ne állna ez a nyomorék gyerek közöttük". A múlt felidézése azonban a dominóelvet követve hoz felszínre még mélyebbre temetett vágyakat és indulatokat, s kiderül - az előbbi példáknál maradva -, hogy nem a váltóhamisítás, hanem az apa és a férj odafigyelésének hiánya volt az igazi bűn, nem Alvingné hidegsége, hanem a férj kicsapongása, s nem Beate megőrjítése, hanem a nevelőapjával folytatott incestus teszi képtelenné Rebekkát a hagyományos női szerepre. Rita Aimers esetében is fokozatosan világossá válik, hogy Rita önző féltékenysége mögött valós okok húzódnak meg, hiszen férje valójá2 9 Kierkegaard Félelem és reszketése ben fordítja így a „merman"-t Rácz Péter, ami tartalmához képest kicsit semlegesítő szóhasználat. Itt ugyanis egy hímnemű sellőről van szó, amelynek férfiassága és férfi csábító ereje a legfontosabb tulajdonsága. 3 0 Saari, 1977. 40
