P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

A testbe zárt szavak hősnő, aki nem változik a darab során, azaz nem képes kievickélni ebből a kátyúból. Ezzel az állítással azonban érdemes vitatkozni, amire a későbbi elemzés során sort is kerítek. A Hedda Gabler ugyanakkor nagyon is szervesen illeszkedik az ibseni sorozatba, s egy egyszerű formai kapcsolat révén külön kis ciklust is alkot az előtte született A tenger asszonyával és a rákövetkező Solness építőmestenel azáltal, hogy az előbbiben mellékszálon megjelenő Hilde Wangel alakja az utóbbiban főszereplőként tér vissza. Ez a formai szempont komoly tartalmi és pszichológiai megfontoláson alapszik, hiszen Ibsennél minden apróságnak jelentősége van. Mint ahogy az alábbiakban látni fogjuk, a három darabot mély logikai és motivikus kapcsolat fűzi egymáshoz. Hilde különleges és kivételes figura Ibsennél: a fiatal, naiv, energiától és elvárásoktól duzzadó ártatlan lány alakja, aki ugyanakkor már magában hordozza egy későbbi tragédia csíráját. Még könnyedén, és az ártatlanság természetességével lázad a társadalmi konvenciók ellen, energikusságánál és öntörvényűségénél fogva azonban egy potenciális femme fatale figura, aki energiáit kibontakozási lehetőség híján feltehetően rombolásban tudja csak kiélni. A három nőalakkal (Hilde-Hedda-Hilde) bonyolult játékot játszik Ibsen, hiszen az első legalább annyira tekinthető Hedda, mint a későbbi Hilde előzményének. Itt megint Ibsen „magánszínházába" nyerünk betekintést, ahol a különböző bábuk gyors átöltözés után a másik szerepébe bújnak be. A fiatal, lázadó, ugyanakkor a halállal mélyen elkötelezett Hilde alakját A tenger asszonyából Ibsen valóban továbbviszi Hedda Gabler megformálásakor. Ám mint aki megijed a maga által festett képtől, a Solnessben újra visszanyúl az eredeti Hildéhez, életre kelti, s egy másik lehetőséggel próbálkozik: azt nézi meg, mi történnék, ha egy illúziókkal és következetes elvárásokkal, ám mély hittel rendelkező fiatal lány nyerne befolyást egy válságban lévő férfi életére, s nem egy olyan, aki mindenben kritikátlanul aláveti magát a férfinak, mint a Heddá

ban Elvstedné. Hedda nonkonformizmusa, Elvstedné csodálata és alázata ötvöződik tehát a Solness Hildéjében. így jöhet létre az a konstelláció, hogy ez a második Hilde Heddával és a korábbi Hildével ellentétben hisz a férfi erejében, s képes mindent feláldozni azért, hogy a másik, a férfi visszanyerje elveszett önbizalmát, s merjen szembenézni saját életével, és az élet további kihívásaival. Ez a Hilde feloldja a kétes erkölcsű férfit bűnei alól, s így próbálja visszaadni küzdeni vágyását. A két Hilde ezáltal egymás folytatásának is tekinthető; a korábbi Hildében lévő lehetőségekkel a későbbi alak megformálásakor játszik el a szerző. De az érvelés meg is fordítható. Két - és előzőleg már számos korábbi - nőalak önmegvalósítási kudarcát követi a Solness építőmester, ahol már nem a női egzisztencia megteremtése a kérdés, hanem a férfi megingott egzisztenciális pozíciója, önmagába vetett hite és kreativitása kerül a középpontba. A nő szerepe ebben a konstellációban átalakul, hiszen ki más ránthatná ki a férfit ebből a válságból, ha nem egy ártatlan lány hite és önfeláldozása. Mint később azonban látni fogjuk, ez legalább annyira utópisztikus elképzelés, mint Hedda titkos vágya, hogy Lövborg szépen megkoreografált öngyilkossága fogja visszaadni számára a reményt, hogy az életben van még esély szabad döntésre, és esztétikus cselekedetre. 31