P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina Hedda titokzatosságát a fentiek alapján, e három darab összefüggésébe ágyazva próbálom megközelíteni. Elemzésem másik pillérét pedig az a mitikus háttér képezi, amibe az ibseni életmű, s ezen belül ez a három darab is illeszkedik. Mítosz és realizmus A szakirodalom nagy része, így Orley Holtan

8 meghatározó tanulmánya is abból indul ki, hogy Ibsen elsősorban a korai és a késői darabjaiban támaszkodott a skandináv mítoszokra és népköltészetre, s szerinte a középső periódus úgynevezett társadalmi drámáiban a realizmus a mítoszok kárára nyert teret. Margot Norris,

9 és a norvég szakirodalom által erősen kritizált Jacobsen és Leavy szerzőpáros The Forsaken Merman című könyve

1

0 azonban egy másfajta szöveg- és mítosz-megközelítésből indul ki, mely több ponton is alapvetően különbözik a korábbi felfogástól. A mítoszt és az úgynevezett valóságot egyikük sem állítja élesen és elválaszthatóan szembe egymással. Elsősorban Levi-Strauss

1

1 antropológiai kutatásaira támaszkodva érvényesítik azt a gondolatot, hogy egy mítosz annak összes változatával együtt határozható csak meg. Levi-Strauss szerint „a mítosz célja az, hogy logikai modellt szolgáltasson egy ellentmondás megoldásához (vagy megvalósíthatatlan feladat megvalósításához)".

1

2 A mítosz növekedése szerinte folyamatos, melynek során rétegek elméletileg végtelen sora keletkezik, szemben struktúrájával, mely egyszeri és állandó marad. A szöveg elemzésekor pedig az ismétlések, hasonlóságok és különbségek összehasonlításán keresztül jut el a mítosz mély struktúrájáig. Levi-Strauss szerint a mítosz, az álom és a neurotikus tünet mozgatórugója egyaránt a tudatalattiban keresendő, amit ő szimbolikus funkcióként tételez.

1

3 Ennek nyomán Norris - Jung és Freud eszköztárával felvértezve - a mítoszt és az álmot a neurózishoz hasonlóan egy lelki trauma manifesztációjaként értelmezi. Szerinte tehát Ibsen érett darabjaiban Freud esettanulmányaihoz hasonlóan nemcsak hogy mélyebb lelki tartalmak nyernek szimbolikus kifejeződést, hanem eltemetett titkok, múltbeli bűnök, feszültségek, indulatok és ezek feloldásai törnek elő. Az Ibsen alakjai mögött meghúzódó mitikus háttér archetipikus mélységet kölcsönöz ezáltal egyes figuráknak, akik ősi történeteket hordoznak magukban, olyanokat, amelyek túlmutatnak az adott polgári társadalom problémáin, és általános emberi létkérdések felé nyitnak, ám ezáltal éppen az előbbiekre tudnak sokkal mélyeb8 Holtan, 1970. 9 Norris, 1976. 1

0 Jacobsen, Leavy 1988. 1

1 Levi-Strauss, 2001. 1

2 Uo. 183. 1

3 Uo. 198. 32