P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina zárt férfi és nő kapcsolatát. A darabok fókuszában egy elégedetlen, helyét kereső nő (Nóra, Alvingné, Rebekka West, Ellida Wangel, Hedda Gabler és Rita Aimers), vagy egy teljesítményében elakadt és elbizonytalanodott férfi (J°^

an Toenessen, Gregers Werle, Halvard Solness, John Gabriel Borkman, Arnold Rubek) áll, akinek életében elérkezik egy pillanat, amikor tiszta vizet kell öntenie a pohárba, és újra kell értékelnie és értelmeznie egész addigi életét. Ibsen maga is felhívta arra a figyelmet, hogy darabjai egymásra épülnek,

4 és csak akkor nyílnak meg igazán, ha egymás után olvassuk őket. Az egyes darabok úgy követik egymást, és ezáltal úgy merítkeznek egymásból, hogy az egyik darabban ábrázolt és elemzett tézist, helyzetet, korképet vagy életstratégiát a következőben Ibsen éppen az ellenkező szemszögből világítja meg. E darabok között számtalan kapcsolódási pont létezik, ami természetszerű következménye annak, hogy egy bizonyos problémakörön belül mozognak, így tehát alig lehetne olyan darabpárokat, vagy csoportokat felállítani, ahol ne találhatnánk tematikus, motivikus vagy gondolati párhuzamot, hiszen az ibseni drámatermés valójában olyan, mint egy újra- és újrakezdett sakkjátszma, ahol néhány szereplő és alaphelyzet variálódik. Mintha az idősödő Ibsen egy kis modellasztal előtt üldögélve tologatná és formálgatná fáradhatatlanul viaszfiguráit, s próbálgatná, hogy még melyik lépéskombinációt nem vizsgálta meg közelebbről. Valahogy úgy, ahogy gyerekkorában színházasdit játszhatott.

5 Az alaphelyzet valóban sokszor ismétlődik: egy férfi és egy nő megfeneklett kapcsolatába hirtelen betoppan egy harmadik, a múltból felbukkanó idegen,

6 egy messziről jött, általában nőfigura, aki tükröt tart elébük, és katalizálja megfeneklett viszonyukat. Ezek a kívülálló érkezők - Elvstedné, Lindéné, Hilde és Rebekka West, Asta Allmers, Lona Hessel - maguk is nagy utat járnak be, mind valahonnét valahová tartó nők, akik útjuk során nagy változások tanúivá és esetenként kezdeményezőivé válnak. Fő dramaturgiai funkciójuk azonban az, hogy a darab középpontjában álló megrekedt hősöket kimozdítsák a holtpontról. Lindéné provokatív kérdései a Nórában, Toennesen váratlan leleplezése Lona Hessel részéről a Társadalom támaszaiban, Hilde Wangel elvárásai Solness-szel szemben, és Elvstedné életútja a Heddában olyan folyamatokat indítanak el, melyek során maguk is kénytelenek egy hosszú belső utat megtenni, amely az esetek többségében lényegesen radikálisabb, mint amit a mozgásba lendítő szereplő tesz meg valójában, és a legtöbb esetben tragédiához, vagy apatikus lemondáshoz vezet. Hedda Gabler egyfelől kiemelkedik ebből a sorozatból, mert ő maga is egy megérkező, bár azonnal meg is rekedő hős, aki olyan mélyre sülylyed újdonsült helyzetébe, mintha évek óta ragadt volna bele. Lou AndreasSalome

7 talán éppen e megrekedés miatt fogalmazott úgy, hogy ő az az Ibsen4 Templeton, xvi 5 Templeton, Meyer, Koht 6 Schechner, 1965. 7 Andreas-Salome, 1985. 30