P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás S mikor Norrison ajánlja fel megvételre Antalnak autóját, a már DuboisSchottenburg „csemete" ugyanígy reagál. „Norrison: Ön most megveszi tőlem a kocsimat. Egyéves, ötven lóerős Norrison, odaadom hétezerért, negyven százalék veszteséggel. Nos? Antal Lydiához. Marhaság. Norrisonhoz. Meg van véve."

15

5 De minthogy Molnár ebben az egyfelvonásosban minden ötletét maximálisan kihasználja, így ez is előkerül ismét, kiugrik, mint az a bizonyos ördögfej, s harmadszor is olyan elevenen hat a nézőre, mintha csak most hallotta volna először: „Norrison: Első felvétel. írja a kép címét, kisasszony. Cím: »DuboisSchottenburg elnök jelentést tesz új találmányairól Norrison elnöknek.« Antalhoz. Jöjjön barátom! Sietve pózba állítja az asztal mögött, ő maga melléje áll, és hogy magasabbnak lássék, egy albumra áll. Ne álljon ilyen kétségbeesetten. Mondjon valamit! Tegyen jelentést a találmányairól! Antal: Csengő, amely jelzi, hogy a pneumatik felreped. Norrison halkan. Marhaság. Meg van véve. Hangosan. Felvétel!!!"

15

6 Ha a szereplő gyorsan megváltoztatja véleményét, mindig nevetést csikar a nézőből. Almády, a Játék a kastélyban színésze, először „reggel soha" indoklással utasítja vissza a konyakot. Mikor kiderül, hogy micsoda kutyaszorítóba került, a pohár után nyúlna. A szemfüles Turai azonnal visszakérdez, erre feleli Almády: „Reggel mindig."

15

7 Biztos, hogy sikeres lesz a jelenet, ha a dialógushoz akció járul. Molnár Az ördögben is, a Játék, a kastélyban című anekdotában is, leültet valakit. De az ötletnek véletlenül sem ismétli meg egyetlen elemét sem. Bár az igaz, hogy Az ördögben elhangzó ötlet eredetibb: Tóth Elza arra kéri az Ördögöt, hogy üljön le, mert ülő emberrel szemben könnyebben van igaza. S valahányszor az Ördög fel akar kelni, mindig ráparancsol. Végül az Ördög megunja: „Pardon, most üljön le maga, mert most nekem kezd igazam lenni."

15

8 A jelenet mulatságos, a néző sem unja nézni a statikus képet, hiszen mintha „mérleghintáznának" a színpadon: aki fenn van, annak van igaza. De nem is Molnárral állnánk szembe, ha beérné csupán ennyivel. Tóth Elza és az Ördög legközelebbi jelenetében ismét előkerül ez a motívum: 15

5 Molnár Ferenc: Egy, kettő, három. 515. 15

6 Molnár Ferenc: Egy, kettő, három. 523-524. 15

7 Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. 356-357. 15

8 Molnár Ferenc: Az ördög. 236. 244