P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei „Az ördög: Feleljen őszintén. Van-e tudomása arról... Elza: Borzasztó ez. Úgy kérdez, mint valami bíró. Az ördög: Nem. Maga felel úgy, mint valami vádlott. Álljon fel, kislány. Én majd leülök. Azt akarom, hogy magának legyen igaza."

15

9 A Játék a kastélyban főhőse, Turai, a második felvonás egyik jelenetében egy pesti szólást dramatizál: „Turai kezet csókol. Foglaljon helyet, Annie. Nincs idő felesleges társalgásra. Annie: Mi történt, az Istenért? Turai: Üljön le. Annie: Miért üljek le? Turai: Mert nem akarom, hogy attól üljön le, amit mondani fogok."

16

0 Mielőtt Turai Almádyval is közölné, hogy mindent hallottak, Annie őt is le akarja ültetni, de Turai nem engedi: „Majd leül. Őérte nem kár" - mondja. S csakugyan: „Turai erélyesen. Csend. - Citrom. Almády némán leül. Turai: Mondtam, hogy le fog ülni. [...] Almády feláll. Mint gentleman, kérem a becsületszavát, a diszkrécióját. Turai: Üljön le. Almády leül kíváncsian, félve. Mi az? Még jön valami? Turai: Még jön. Ül? Almády: Igen. Turai: Hát nem csak én hallottam mindent. A vőlegény is hallotta. Ő is itt volt a szobában."

16

1 De amíg egy cseppnyi lehetőség van arra, hogy Molnár ismételjen ugyanazzal a helyzettel, megteszi. S a felvonás utolsó jelenetében, amikor Turai a csattanós felvonásvéget készíti elő, akkor robban igazán az időzített bomba: „Turai: ... nekem nagyon fontos mondanivalóm volna. Annie: Na! Csak nem komoly? Turai: De igen. Sőt, talán több is, mint komoly. Annie ijedten ül le. Turai Almádyhoz. Tessék leülni. Almády ijedten. Nem! Köszönöm, nem."

16

2 15

9 Molnár Ferenc: Az ördög. 271. 160 Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. 352. 16

1 Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. 356. 16

2 Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. 372. 245