P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

A próféták és követőik III. Varsói Reduta, vagyis „Második Varsói" (Reduta warszawska, vagy „Druga warszawska"), 1931-tól 1939-ig él, állandó helyszínen 1932-ig tartanak előadásokat. Legjelentősebb az első Varsói Reduta működése, ekkor alakul ki az a „redutás" szellem, etikai, rendezési és színjátszási szemlélet, amely egyedülálló a lengyel, s akár a világ színjátszásában, s amely rendkívüli hatást gyakorolt a későbbi lengyel rendezők útkeresésére. Maguk a „redutás" vezetők is ezt az állapotot próbálták meg visszaállítani a vilnói és a második varsói Reduta időszaka alatt. Az első Reduta úttörő jellege egyrészt abban áll, hogy a lengyel színház története során először jött létre olyan társulat, amely egyszersmind sajátos emberi közösséget alkotott, amelyet mind a „redutások", mind a külső szemlélők, kolostorhoz, vallási kommunához hasonlítottak. Másrészt Lengyelországban elsőként keresték az utat a színészi kifejezés új, egyszerűbb, letisztult formájához, s ezzel párhuzamosan az ezt befogadni képes, ehhez méltó közönséggel való közvetlenebb kapcsolat felé. Az első Reduta ideológiájának rendkívül világos és alapos összefoglalását adja egy korabeli színházi recenzens, Eugeniusz Swierecki 1922-es Reduta művészi és társadalmi ideológia című írása (Reduta - ideologia artystyczna i spoleczna), amelyet Osterwa és Limanowski is aláírt, úgyhogy tulajdonképpen első nyilvánosan megjelent programjuknak lehet tekinteni. A redutás ideológia felvázolásánál túlnyomórészt ezen írásra támaszkodom.

3 A Reduta mind művészeti, mind társadalmi célkitűzéseihez Wyspianski színházkoncepciójában találta meg az ideológiai talajt. Wyspianski a Hamletről szóló tanulmányában fejti ki e megvalósulatlan elképzelését, a lengyel Nemzeti Színház koncepcióját, amely már Mickiewicz, Slowacki és Norwid aima is volt, s amely „az élő, alkotó, szabad Lengyelország manifesztációjává válik" (idézi Szczublewski, 1965: 141). A Reduta célja tehát a négy nagy „lengyel lélek [...1 misztériumainak megvalósítása" (Szczublewski, 1965: 142). Ennek megvalósításához vezető út a színész és néző nevelése, lelkének gazdagítása. A Reduta művészi ideológiája szerint a „Színház Igazsága [...] a színész lelkének ügyévé kell válnia, s [...] a színházi művészet igazsága közvetlenül az áldozat szimbólumáig, a megváltás aktusáig növekszik, amelyet a színész úgy ér el, hogy az átélés közvetítésével felszabadít másokat, akik így már nem nézők, hanem tanúk" (Szczublewski, 1965: 141). A színész rendkívül felelősségteljes feladata tehát, hogy a „drámai költő" (értsd: Mickiewicz, Slowacki, Norwid és Wyspianski) által átadott igazságot közvetítse a nézőnek. Ehhez egyrészt a szöveg rendkívül alapos, elmélyült ismerete szükséges, másrészt alázat a szöveggel és az általa közvetített igazsággal szemben. Ezért a Reduta az egyéni ambíciók elvetését követelte meg tagjaitól (a színház működésének egy korszakában a színlapon nem is jelent meg sem a rendező, sem a színészek neve), s a hang3 A cikk eredeti megjelenési helye: Seena Polska, 1922. március. Idézi: Józef Szczublewski: Pierivsza Reduta Osterivy. Warszawa, Panstwowy Instytut Wydawniczy, 1965. 195