P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

Nánay Fanni letlen kivonata« volt." (Plesniarowicz, 1994: 12-13) Ewa Miodonska-Brookes szerint azonban Wyspianski „az Ősök forgatókönyvében tudatosan tette meg a halottak napi éjszaka fontos elemévé Mickiewicz hallgatását (akit - legalábbis Wyspianski korában - senki sem helyettesíthetett, senki nem mondhatta ki az általánosan ismert és az általánosan a szerzőnek tulajdonított kérdéseket)" (Plesniarowicz, 1994: 17). „Nem egy embert sértene meg, ha nem Mickiewicz, hanem egy színész mondaná: Én és a haza - egy, egészen" (Feldman, 1999: 16). Wyspianskinak a szöveggel szembeni alázatát bizonyítja az is, hogy neve nem szerepelt az előadás színlapján. A kritika szerint azonban a lengyel irodalom legszebb gyöngyszemei estek áldozatul Wyspianski dramatizálásának. Limanowski például, akinek Wyspianski előadásáról írt recenziója volt első színházi tárgyú írása, úgy gondolja, hogy nem mindenki ismeri annyira a darabot, hogy ki tudja egészíteni, ahogy Wyspianski feltételezte, s azt javasolja, hogy a darabot teljes egészében, akár délutántól éjszakáig kéne játszani. (Limanowski, 1999: 52) Wyspianski Qsö&-adaptációjával egyértelműen a Mickiewicz által megálmodott „jövő színháza", a „Nemzeti Színház" létrehozásához kívánt hozzájárulni. Előadása gerincét a lengyel nép szenvedése és remélt megváltása képezi. Rendezése, s azon belül is főként a „nemzeti mártírológia" témájának kihangsúlyozása ugyanolyan „előképet" jelent a színházművészetben, mint Mickiewicz műve az irodalomban. A későbbi rendezők folytonosan utalnak rá, vitáznak vele, merítenek belőle. 4. A színház mint szentség: a Reduta „Isten azoknak teremtette a színházat, akik nem elégszenek meg a templommal" (Juliusz Osterwa) Mickiewicz művei és színházeszménye, valamit az Ősök első színpadi adaptációi nyomán alakult ki az a hagyomány, miszerint a lengyel dráma- és színházművészet küldetése, hogy a nemzetet beavassa azon isteni tudásba, mi is szenvedése célja, valamint annak hirdetése, hogy a mártíromságot megváltás fogja követni. E küldetést a lengyel színház történetében talán a Reduta társulata vette a legkomolyabban, amelynek vezetői és tagjai nem csupán előadásaikkal, hanem színházi ethoszukkal is a „jövő színházát" igyekeztek megvalósítani. A Reduta működése három korszakra oszlik, illetve mind a színháztörténet, mind maguk a „redutások" három különböző Redutáról beszélnek. Ezek a következők: I. Varsói Reduta (Reduta warszawska), amely 1919-től 1925-ig működött, 1924-ig tartottak előadásokat állandó helyszínen. II. Vilnai Reduta (Reduta wilenska), tevékenysége 1925 és 1931 közé tehető, előadások állandó helyszínen 1929-ig, s a színháznak Grodnóban „filiáléja" működik. 194