P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

Nánay Fanni nust mindenekelőtt a Mloda Polska dráma- és színházteoretikusai (Ostap Ortwin, Tadeusz Micinski) kezdik használni. írásaikban a színház mint szentély, a színész mint pap, az előadás mint áldozás, szertartás, mint a beavatott publikum közösségében megtapasztalt igazság misztériuma jelenik meg. A Mloda Polska misztériumfogalmában a hangsúly tehát az áldozathozatal és a beavatás tényére kerül, amelyben részt vesz a közösség is. A középkori misztériumokból a szimbólumok nyelve válik rendkívül vonzóvá a modernisták számára, s e nyelvezet azzal a vallásos világnézettel áll szoros kapcsolatban, ahol az esztétikai és az esztétikán túli értékek, a szép és az igaz fogalma, a művészet és a metafizika elválaszthatatlanok egymástól. A Mloda Polskának e szellemi törekvése a színházban mindenekelőtt az akkori színpadi hagyományok elvetését és a középkori misztérium elsődleges formájához való visszatérést jelentette. A dráma új arculatának kialakításában úttörő szerep jutott Mickiewicznek, egyrészt híressé vált XVI. előadása, másrészt az Ősök révén, amelyet Ostap Ortwin „a középkori misztériumok feltámadásának" nevez (Ortwin, 1966: 187). A „misztérium" terminus eredeti értelmében egyszerre tartalmaz kompozicionális és világnézeti meghatározást: mint alapvetően vallásos műfaj, a vallásos világnézetnek megfelelően az esztétikai értékén túl egyszersmind szimbolikus médiumként működik, amely esztétikán túli értékeket (a lét értékei, az igazság értékei, morális értékek, a sacmm értékei) közvetít. Ez nem jelenti azt, hogy az esztétikai értékek háttérbe szorulnának, csupán annyit, hogy kiegészülnek egy transzcendens dimenzióval. A misztériumnak mint vallásos drámának a következő sajátosságait sorolhatjuk fel: - a megvilágosodás és megváltás mint drámai folyamat, a világ mint előadás, az élet mint játék; - a rejtély drámája (mysterion), a természetfeletti motivációk rendjének elfogadása; a transzcendencia jelenléte, a jelentések más síkjának jelenléte (Isten rejtett cselekedete), s ebből következően az isteni tekintet szükségszerűsége (a dráma teocentrikussága); - a hős (egyszeri és megismételhetetlen ember, ugyanakkor modellszerű, a parabolikus jelentés alanya) bemutatott cselekvése végletes szituációban megy végbe, a megadás vagy az Isten elleni lázadás állapotában; az ember életének mint a megváltás keresésének drámája; Krisztus központi helye a cselekményben, élete mint példa, amelyet a hős felvállalhat; - a dráma metaforikussága, a benne előadott valóság csupán a világ történetének parabolája; - a dráma realizmusa, az Igazság bemutatásának, sőt megjelenítésének szükségessége; a világ hazugsága és az Igazság közötti konfliktus; - a drámában a történelmi kontextus és a vallásos időkoncepcióban történő cselekmény közötti elválaszthatatlan kapcsolat; az itt és most-nak lényeges jelentősége van az örökkévalóság szempontjából; 190