P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

A próféták és követőik - a rossz problematikája, a szenvedés, a halál, a bűn céljának problematikája; a szenvedés elfogadása Krisztus kínjaiban és feltámadásában való részvételen keresztül; - a remény drámája, a keresztény optimizmus kifejeződése; a dráma utolsó jelenetében a világ apokaliptikus végének és az Igazság végső győzelmének fényében; - a dráma pragmatikus karaktere, befolyása az egyéni befogadóra és a közösségre, amelyet a résztvevők, tanúk közösségét építő kötelék köt össze. (Ziolowicz, 1996: 13) A fenti jegyek jellemzők az úgynevezett „lengyel misztériumra" is, amely a középkori misztériumok miszticizmusát összekapcsolja a nemzeti közösség problémájával, a lengyel nemzet sajátos történelmi helyzetével. A lengyel misztérium azonban az egyén lelkének megváltása helyett a nemzet megváltását helyezi a középpontba. Ennek az ideának legtisztább megfogalmazása Mickiewicz A lengyel nemzet és a lengyel zarándoklat könyvei című műve, amelyben a lengyel történelmet először állítja párhuzamba a megváltástörténettel. A lengyel misztérium a romantika időszakában alakul ki, majd a Mloda Polska dramaturgiája továbbfejleszti: mindenekelőtt Mickiewicz, Norwid, Slowacki, Micinski és Wyspianski műveit sorolhatjuk ide. Mindannyiuk munkásságában találunk olyan drámát - Mickiewicz Ősök, Cyprian Norwid Krakus, Wanda-, Slowacki Novemberi éj (Noc listopadowa); Micinski Lengyel Thermopülai (Termopile polskie), Királyi sasmadár (Królowna Orlica); Wyspianski Felszabadulás -, amelyet a kortársak és az utókor a lengyel misztérium mesterműveinek tartott. E drámák felépítésében közös, hogy a hőst (például Konrád), aki a végveszélybe került nemzet képviselőjeként jelenik meg, egy szellemi vezető (például Piotr barát) magasabb rendű, isteni tudáshoz juttatja, „elmagyarázza a történelemnek mint a rossz manifesztálódási helyének értelmét Krisztus megváltó áldozatának aspektusában" (Ziolowicz, 1996: 151). Megtörténik tehát a hős „beavatása". A misztériumnak van még egy olyan tulajdonsága, amely a lengyel romantikában kialakult nemzeti misztérium szempontjából rendkívül fontos: a teljesség bemutatására törekszik. A teljességre abban az értelemben, hogy a világ három szintje, a pokol, a föld és a paradicsom egyaránt megjelenik benne, s e három szférába nyer beavatást a hős szellemi és lelki fejlődése során. „Itt [a misztériumban] a teljes világmindenség be van mutatva, ahogy azt a kereszténység felfogja. A színház megmutatja nekünk az eget az égi szellemekkel, a földet, ami a tulajdonképpeni színtér, az emberi cselekvések köre, valamint a poklot, amely a sátán torkaként van elképzelve, ahonnan előjönnek a rossz képviselői, a mindenfajta rosszé, az irigységtől kezdve a szentségtörésig" - írja Mickiewicz XVI. előadásában (Mickiewicz 1955: 118). A romantika és a Mloda Polska kritikusai által a lengyel misztérium „kötelező repertoárjának" tartott Ősök azonban töredékes, s a fragmentáltság a romantika egyik kedvelt írói fogása volt. „A romantikus meggyőződésében csak a töredékes forma tudja visszatükrözni a valóság 191