P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Leonyid Nyikolajevics Andrejev. Levelek a színházról.

Levelek a színházról Most, húsz év elteltével, amikor a pszichológiai színházról írok, és határozottan elhatárolódom a játék színházától, önkéntelenül is eszembe jutott ennek a csodálatos estének a csodálatos játéka. Igen, a játékra feltétlenül szükség van!! Mindenkinek: a kutyáknak is, a gyerekeknek is, és a professzoroknak is. [...] Szükségünk van arra, hogy egy másik arc mögé bújjunk, jelmezt vegyünk fel, olasz köpenyt, kartonból aranykoronát, elképzelni valamit, versekben beszélni, énekelni, és játszani - bármi áron! Eszembe jutottak azok a síró gyerekek, akiknek a szüleik tiltották meg, hogy részt vegyenek a játékban, vagy a társaik zárták ki őket: nem játszhatnak, félrehúzódtak. És akkor azt gondoltam, hogy amikor színházba megyünk és csak nézők vagyunk, nem vagyunk-e mi magunk is ilyen síró gyerekek, akiket a szülői kény kizárt a játékból. [...] Magunknak is játszani kell, és nem pedig csak nézni a játékot - ebben van a játék értelme, és annak a színháznak a megvetése, amelyik a mi pénzünkön csak magának játszik, minket pedig a nézőtérre ültetett, hogy irigykedjünk. A játék színháza elképzelhetetlen a nézők részvétele nélkül, különben nevetségessé és sértővé válik. Ebből erednek azok az elméleti és gyakorlati követelmények, hogy közelítsék egymáshoz a nézőteret és a színpadot: ez hívta életre Reinhardt aréna-előadásait, ahol a nézők és a színészek keverednek egymással, a színészek a nézők között játszanak. [...] A jövő színházában nem lesznek nézők: ez az új színház első, legfontosabb követelménye, olyan fontos, mint a szociális életben annak megszüntetése, hogy csak ebédelők vannak, és olyanok, akik nézik őket. Mindenkit oda kell engedni az asztalhoz!! A játék színházában a nézők el fognak tűnni azért is, mert maga a színház is fokozatosan el fog tűnni, szétolvad, felolvad az életben, nem egy különleges épület lesz, amely előtt rendőr posztol. Mindenki önmagának fog játszani, nézők és színészek nélkül, önmaga. [...] A szociális élet fejlődése is új lehetőségeket nyit majd meg ennek az antiszínházszerű játéknak: körmenetek lesznek, amelyeken tömegek vesznek részt, lehet, hogy a misztériumjáték is újjá fog születni valamilyen formában. Mi még nem ismerjük pontosan a szociális drámát, hiszen lehetetlen lett volna a régi élet és a régi színház keretei között. Mi még nem ismerünk olyan darabokat, amelyeknek a főszereplője a tömeg, és nem pedig az egyéniség, hátterében néhány statisztával. Ahogy a tömegek kilépnek a történelem színpadára, kivezetik a színházat is ebből a szűk mellékutcából az utcákra és a terekre, és ki tudja, nem írnak-e hamarosan olyan forgatókönyvet, amelynek a főszereplője egy többmilliós város lesz... 12. Szólnom kell még néhány szót a zenéről is, habár nem vagyok szakavatott értője. A zene a psziché legélesebb, művészi célokra legalkalmasabb fegyvere. Részben ezzel magyarázható, hogy a modern színház a psziché fejlődésének új 183