P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Leonyid Nyikolajevics Andrejev. Levelek a színházról.

Leonyid Nyikolajevics Andrejev játék, de ez a fiatal mozi fel fogja majd falni valamikor az apját és annak trónjára ül. Van azonban ebben az öreg, de újjászülető színházban valami, amit a mozi sohasem fog elvenni tőle, és a mi dolgunk, azoké, akik szeretjük a színházat, hogy kiemeljük, megnevezzük és erősítsük azokat a tulajdonságait, amelyek csak az övéi, és amelyek új, széles távlatokat nyitnak meg számára. Véleményem szerint ez az új színház egyértelműen a pánpsziché színháza lesz. Hogy mit értek ezen, azt megpróbálom a Művész Színház példáján elmondani, úgy, hogy végigkísérem a fejlődését a kezdetektől napjainkig. 2. Mindenki előtt ismeretes, milyen szokatlanul zajos sikerrel lépett a Moszkvai Művész Színház az orosz művészeti életbe: meghökkentett, elkápráztatott, felkavart, és rögtön mindenki arról a szokatlan újdonságról kezdett beszélni, amit magával hozott. De hogy miben rejlik ennek a lényege, azt senki sem tudta meghatározni. S habár az alatt a tizenöt év alatt, ami működése óta eltelt, hatalmas szakirodalom gyűlt össze róla, mégsem sikerült pontosan meghatározni a színház művészeti koncepcióját. Sőt, lehet, hogy egy kissé szerénytelennek tűnik, de még a színház szellemi arculatának kialakítói, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko sem tudják teljesen pontosan, miben is rejlik a színház ereje és újdonsága. Lehet, hogy ezt sokan rossznak tartják, de én azt gondolom, hogy ez jó: az igazi művész (akár az igazi bűnöző), soha sincs egészen tudatában annak, amit alkot, különben igen hamar átváltozik egy verset készítő szerkezetté (mint amilyen Brjuszov), mert a hazug és gyakran csalóka elmélet oltárára helyezi a művészet eleven igazságát. A művésznek még önmaga számára is titoknak kell maradnia, különben elveszíti az őszinteségét, és ezzel együtt mindent. És ha a Művész Színház követett is el hibát, mert nem ismerte elég jól önmagát, akkor ezek a hibák is hasznosak: belőlük születik meg az igazság. [...] A színház első, zajos sikere, amely ezt a lényegesen újat meghozta számára, A. K. Tolsztoj Fjodor cár című darabja volt. Ez a tény azért érdekes, mert sem a darab, sem pedig a szerző nem számítanak újnak. Akkor mi okozta ezt az újszerűséget? [...] Pedig ezt egyértelműen érezni lehetett, de (és ezt lényegesnek tartom kiemelni) ez nem a ragyogó színészi játékban volt, hanem a bojárok ruhájában és a termekben, nem a berendezés hihetetlen aprólékosságában, nem is a történelmi hűség varázsolt el bennünket, nem a rendkívüli pompa, hanem az, hogy ezek a bojárköntösök viseltesek voltak, és hogy a színészek úgy viselték őket, mintha otthon is csak ilyen ruhákban jártak volna... [...] A színház és az irodalom egymásra találása valójában Csehov darabjainak színrevitelekor ment végbe. [...] Csehov elbeszélései lényegében egy hatalmas regény alfejezetei, és a tárgyai is a térben szétszórt gondolatok és érzések, az egységes lélek a cselekedetekben és a látványban van. A tájjal is csak a hősei életét rajzolja meg, a felhőkkel elmeséli a múltját, az esővel a könnyeit, a hős 174