P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Leonyid Nyikolajevics Andrejev. Levelek a színházról.

Leonyid Nyikolajevics Andrejev és ezzel párhuzamosan a folyamatos sikert. Különböző atmoszférájú és felépítésű darabok küzdenek egymással, gyengítve a realizmus és a szimbolizmus végletei közé vettetett színészt, egyszer izzadtsággal és vérrel ajándékozzák meg, máskor még az árnyékától is megfosztják. Miután már így tönkretették a színészt, ezek a különféle darabok tönkreteszik a nézőt is, aki minden bemutató előtt igazi kérdőjellé válik - hát hogy is lehetne így szert tenni valódi nézőközönségre, amely állandó és összehangolt, amikor a színház maga belülről darabokra hullik szét. Ez a kiválogatódás még néhány szerző, illetve néhány darab hatására is végbemegy, de ebben is kevés vigasz rejlik a színház számára. Vegyék alaposan szemügyre azokat a darabokat, amelyeket több százszor is játszanak, és meggyőződhetnek arról, hogy ezek egyáltalán nem a legerősebb alkotások, hanem csak a leghozzáférhetőbbek, s ennek következtében a legprimitívebbek, a legkönnyebben érthetőek, igénytelenek és üresek. Gyakran olyan formájúak és ízlésűek, mint a jobb darabok, de ez csak hiú illúzió, és amelynek sikerében csak a darabra összeválogatott színészek bíznak: a jóindulatú nézők (mert ők tudják, hogy mire mennek) a színházban megteremtik azt az atmoszférát, amelyben a hiányosságok nem tűnnek fel, az érdemek pedig felerősödnek, és általában minden jól megy. Minden darab egy kicsit válogatást is végez, ha már túlélt néhány tucat előadást, de azért milyen rettenetes nagy ostobaság, micsoda elítélése a mai színház egész rendszerének - ezek az első előadások! A színházba csak néhányan mennek teljesen tudatosan, a többi meg úgy, mint a nyáj: mert kell. De azok is, akik tudatosan mennek, egyáltalán nem tudják, még csak nem is képzelik, mi vár rájuk: azt ígérték, hogy valami különlegessel fogják elkápráztatni őket (azzal például, hogy X. Y. festette a dekorációt), azaz a látvánnyal, ez és ez szerezte a zenét, valamint ez és ez lesz a rendező... és mindig csak ez az X. és Y.!..., de hogy elégedett lesz-e, avagy kínlódás lesz ez az egész, azt senki sem tudja. A színházak meg még szándékosan növelik is ezt a homályt, nem értvén, hogy minél mélyebb ez a titok, annál nagyobb lesz a felesleges és ártalmas tömeg, amelyik majd a színházba látogat. 6. Most pedig képzeljenek el egy olyan kinematográfot, nem olyat, mint ez a mostani, ezekkel a halottszem, fekete figurákkal, amelyek síkban rángatóznak a sík, fehér falon, hanem olyat, amilyen lesz... hamarosan. A hatalmas technika megsemmisítette a remegést, megnövelte a filmszalag érzékenységét, visszaadta a tárgyak természetes színét, és meg tudta jeleníteni a természet perspektíváit. De mi lesz ez? Ez egy ötdimenziós tükör lesz, amelyben nem önök fognak visszatükröződni. Mi ez? Technika? Nem, mert a tükör nem technika: a tükör csupán az élet másodszori visszatükröződése. És halott lesz? Nem, mert sem 170