P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

H. Végh Katalin: Egy elfeledett színházteória az orosz századfordulóról

H. Végh Katalin Egy elfeledett színházteória az orosz századfordulóról (Leonyid Nyikolajevics Andrejev: Levelek a színházról /-//. [1912/1913 .]) Az olvasó egy csaknem száz évvel ezelőtt íródott színházelméleti írást olvashat a jelen tanulmányt követően: Leonyid Nyikolajevics Andrejevnek (1877-1919), az orosz századforduló kimagasló próza- és drámaírójának gondolatai ezek, amelyeket a színháznak mint fenoménnek, valamint a dráma műfajának válságos időszakában fogalmazott meg a szerző, a fiatal vetélytársnak, a mozinak a megjelenésekor, és igen erős európai és orosz térhódítása közepette. A figyelmes olvasót két dolog fogja meglepni: az egyik e gondolatok aktualitása, hiszen a színház és dráma megújulásának szükségszerűsége ma is korszerű gondolat, a másik pedig az az élő, eleven nyelvezet, amelyet Andrejev gondolatai kifejtésére alkalmaz, és amely nyelvezet és terminológia olyan befogadót, értő interpretátort enged sejtetni, amelyet a mai tudományos szakíró csak irigyelni tud. A címben megfogalmazott paradoxon (amely a színház tradicionális értelemben vett, egyik lényeges elemét kérdőjelezi meg) a szerző 1911—13-ból való teoretikus írásából, a Levelek a színházról /-//. című értekezéséből való.

1 Ez az alapvetés azonban, melynek célja a színház státusának újraértelmezése a hirtelen feltűnt vetélytárs, a kinematográf (moziművészet) megjelenésének periódusában, jóval túlnő a színház- és filmművészet specifikumainak összehasonlításán. Miközben a századelő orosz dramaturgiai termésének realizmus- és szimbolizmusellenes bírálata megszületik, az értekezésben felvázolódnak azok az irányok is, melyek mentén a színháznak - a szerző véleménye szerint - haladnia kell ahhoz, hogy az akkori fejlődési menetet jellemző krízisszituációból kilábaljon. Ez a jelentős színházelméleti írás a pánpsziché színház alapjait vázolja fel, és ezzel párhuzamosan rögzíti azokat a műfajtipológiai sajátosságokat, amelyek - a szerző terminusával - az új drámamodell, a pánpsziché dráma tulajdonságait tartalmazzák. Ezen teoretikus írás után sorra születnek meg majd az új dráma tulajdonságait manifesztáló drámai alkotások is, melyekben Andrejev a tragikum fogalmának újfajta értelmezését megalkotva a dráma középpontjába az emberi pszichét és annak működési mechanizmusát helyezi: 1 A Levelek a színházról c. munka szövegének idézett részeit a saját fordításomban közlöm. A fordítás alapja: Llonnoe coßpaHue COHUHCHUÜ JleoHuda Andpeeaa T. 6. 5o9-558. - H. Végh Katalin. 151